NMAP(1)                                                   [FIXME: manual]                                                   NMAP(1)

NÉV
       nmap - Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszköz

ÁTTEKINTÉS
       nmap [Letapogatási típus...] [Beállítások] {cél meghatározása}

LEÍRÁS
       Az Nmap („Network Mapper”) egy hálózatfelderítésre és biztonsági ellenőrzésre használható, nyílt forráskódú eszköz. Nagy
       hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható egyetlen számítógép ellenőrzésére is. Az Nmap egy
       új módon használja a nyers IP csomagokat annak kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton, ezek a
       számítógépek milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kínálnak fel, milyen operációs rendszert futtatnak (és
       annak melyik változatát), milyen csomagszűrőt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre. Noha az Nmap
       programot általában biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak fogja találni a napi
       rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár elkészítésében, a szolgáltatások frissítésének ütemezésében, vagy egy
       számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában.

       Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről kiegészítő információkkal, melyek részletessége a
       beállított paraméterektől függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az „érdekes kapuk táblázata”. Ez a táblázat
       tartalmazza a kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét és az állapotot. Az állapot lehet nyitott (open), szűrt
       (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt (unfiltered). A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás
       ezen a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati
       akadály lezárja a kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A zárt (closed)
       kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. A kapuk akkor kerülnek a szűretlen
       (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open)
       vagy zártak (closed). Az Nmap a nyitott|szűrt (open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt használja,
       amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van. A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és
       változatszámát is, amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll ellenőrzést kér (-sO), az
       Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt.

       Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat tud szolgáltatni a célállomásról, beleértve a
       fordított DNS neveket, feltételezéseket az operációs rendszerről, az eszközök típusa és a MAC címek.

       Az 1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás látható. Ebben a példában csak a
       -A paramétert használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script) alapú ellenőrzésre
       és az útvonal feltárására; a -T4 paramétert a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét.

       1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás

           # nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground

           Starting nmap ( https://nmap.org )
           Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62):
           (The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered)
           PORT    STATE  SERVICE VERSION
           22/tcp  open   ssh     OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99)
           53/tcp  open   domain
           70/tcp  closed gopher
           80/tcp  open   http    Apache httpd 2.0.52 ((Fedora))
           113/tcp closed auth
           Device type: general purpose
           Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X
           OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11
           Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005)

           Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40):
           (The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed)
           PORT     STATE SERVICE       VERSION
           135/tcp  open  msrpc         Microsoft Windows RPC
           139/tcp  open  netbios-ssn
           389/tcp  open  ldap?
           445/tcp  open  microsoft-ds  Microsoft Windows XP microsoft-ds
           1002/tcp open  windows-icfw?
           1025/tcp open  msrpc         Microsoft Windows RPC
           1720/tcp open  H.323/Q.931   CompTek AquaGateKeeper
           5800/tcp open  vnc-http      RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900)
           5900/tcp open  vnc           VNC (protocol 3.8)
           MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications)
           Device type: general purpose
           Running: Microsoft Windows NT/2K/XP
           OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release
           Service Info: OSs: Windows, Windows XP

           Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds

       Az Nmap legújabb változata a https://nmap.org címről tölthető le. A legfrissebb kézikönyv a https://nmap.org/man/ címről
       tölthető le.

MEGJEGYZÉS A FORDÍTÁSHOZ
       Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette a 6184-es eredeti angol változat[1] alapján
       <drmac68@freemail.hu>. A fordítást annak reményében készítettem, hogy megkönnyítse a magyar nyelvű felhasználók számára a
       program használatát. Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol változat. Ez
       a fordítás a Creative Commons Attribution License[2] alapján szabadon módosítható és terjeszthető.

PARAMÉTER ÖSSZEFOGLALÓ
       Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indítjuk el. A legfrissebb változata a
       https://nmap.org/data/nmap.usage.txt címen érhető el. Ez a lista segít emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem
       helyettesíti az útmutatóban található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg ebben a
       listában.

           Nmap 4.53 ( https://nmap.org )
           Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások}
           CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK:
             Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb.
             Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254
             -iL <fájlnév>: A cél állomásnevek/hálózatok listája
             -iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása
             --exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Állomások/hálózatok kihagyása
             --excludefile <fájlnév>: A kivételek listája
           ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE:
             -sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat
             -sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton
             -PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését
             -PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon
             -PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel
             -PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang
             -n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként]
             --dns-servers <kiszolg1[,kiszolg2],...>: Saját DNS kiszolgáló megadása
             --system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja
           LETAPOGATÁSI TÍPUSOK:
             -sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás
             -sU: UDP letapogatás
             -sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások
             --scanflags <jelzőbitek>: A TCP jelzőbitek testreszabása
             -sI <zombi állomás[:probakapu]>: Üresjárati letapogatás
             -sO: IP protokoll letapogatás
             -b <FTP átjátszó állomás>: FTP ugráló letapogatás
             --traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz
             --reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van
           KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND:
             -p <kaputartomány(ok)>: Csak a megadott kapuk letapogatása
               Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080
             -F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása
             -r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen
             --top-ports <szám>: Csak a <szám> darab leggyakoribb kapu letapogatása
             --port-ratio <arány>: Az <arány>-nál gyakoribb kapuk letapogatása
           SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS:
             -sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására
             --version-intensity <szint>: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges
             --version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás)
             --version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás)
             --version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez)
           PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS:
             -sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó
             --script=<Lua parancsfájlok>: A <Lua parancsfájlok paraméter> mappák,
                parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája
             --script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak
             --script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése
             --script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése.
           OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE:
             -O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését
             --osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza
             --osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés
           IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY:
             Azoknál a paramétereknél, ahol <idő> meghatározás szerepel, az alapértelmezett
             egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc),
             'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m).
             -T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb)
             --min-hostgroup/max-hostgroup <méret>: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete
             --min-parallelism/max-parallelism <szám>: A párhuzamosan végezhető próbák száma
             --min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Az egyes próbák
                 időzítésének beállítása.
             --max-retries <próbák>: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését.
             --host-timeout <idő>: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását
             --scan-delay/--max-scan-delay <idő>: Az egyes próbák közti idő beállítása
           TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS:
             -f; --mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel)
             -D <csali1,csali2[,ME],...>: A letapogatás leplezése csalikkal
             -S <IP cím>: Forráscím hamisítása
             -e <csatoló>: Megadott hálózati csatoló használata
             -g/--source-port <kapuszám>: Megadott kapuszám használata
             --data-length <szám>: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz
             --ip-options <paraméterek>: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel
             --ttl <érték>: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása
             --spoof-mac <mac cím/előtag/gyártó neve>: A saját MAC cím hamisítása
             --badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel
           KIMENET:
             -oN/-oX/-oS/-oG <fájlnév>: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál,
                XML, s|<rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel.
             -oA <bázisnév>: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre
             -v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad)
             -d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes)
             --open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja
             --packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti
             --iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez)
             --log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba
             --append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz
             --resume <fájlnév>: Megszakított letapogatás folytatása
             --stylesheet <útvonal/URL>: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához
             --webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért
             --no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez
           VEGYES:
             -6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást
             -A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú
                letapogatást és az útvonalkövetést
             --datadir <mappanév>: Saját Nmap adatfájl helyének megadása
             --send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával
             --privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik
             --unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára
             -V: Az Nmap változat kiírása
             -h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése.
           PÉLDÁK:
             nmap -v -A scanme.nmap.org
             nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
             nmap -v -iR 10000 -PN -p 80
           NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ

A CÉLPONT MEGHATÁROZÁSA
       Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés) célpont meghatározásként értelmez. Célpont
       meghatározása legegyszerűbben IP cím vagy állomásnév megadásával lehetséges.

       Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében az Nmap támogatja a CIDR stílusú
       címzést. Hozzáfűzheti a

       /numbits paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP címet, mely a numbits paraméter
       alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy alhálózaton található. Például a 192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a
       192.168.10.0 (bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és a 192.168.10.255 (bináris: 11000000 10101000 00001010
       11111111) címek közötti 256 állomás. A 192.168.10.40/24 címzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a
       scanme.nmap.org állomást az IP címe 205.217.153.62. Így a scanme.nmap.org/16 címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a
       205.217.0.0 és a 205.217.255.255 címek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le. A
       legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím tapogatható le, mivel itt a címbitek rögzítettek.

       A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni a 192.168.0.0/16 címtartományt, de
       szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re végződő IP címeket, mivel ezek általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az úgynevezett
       oktett tartomány címzésen keresztül biztosítja. Ahelyett, hogy hagyományos IP címeket adna meg, megadhat vesszővel
       elválasztott számsorozatot vagy tartományt minden egyes oktettben. Például a 192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden
       olyan IP címet, melynek utolsó oktettje 0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az utolsó
       oktettre: a 0-255.0-255.13.37 címzéssel a teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az állomásokat, melyeknek IP címük
       13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet Internetes kutatásoknál és felméréseknél.

       Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR címzés és oktett tartományok nem
       támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel ezek itt ritkán hasznosak.

       Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell azonosaknak lenniük. Az nmap
       scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255 parancs erre mutat egy példát.

       Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek szintén használhatóak a célpontok
       megadására:

       -iL <fájlnév> (Bemenet listából)
           A célpontok kiválasztása a fájlnév által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű célpont megadása a parancssorban
           eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például az Ön DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális klienst,
           melyeket Ön mind le akar tapogatni. Vagy például le akarja tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a nyilvántartott
           címeket, hogy megtalálja azokat az állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP címet használnak. Egyszerűen generálja
           le a letapogatni kívánt állomások listáját és adja át a fájlnevet a -iL paraméteren keresztül az Nmap részére. A
           bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán keresztül is elfogad (IP cím,
           állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett tartomány). A bejegyzések elválasztására használhat a szóköz, a tabulátor, vagy írhat
           minden bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az elválasztójelet (-) adja meg, akkor az Nmap a célpontok adatait a standard
           bemenetről veszi át.

       -iR <állomások száma> (Véletlen célpontok kiválasztása)
           A teljes Internetet felölelő megfigyeléseknél és más kutatásoknál szükség lehet véletlenszerű célpontok kiválasztására.
           Az állomások száma paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet generáljon. A nemkívánatos IP címek -
           privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok - automatikusan kikerülnek a listából. Ha a 0 paramétert adja
           meg, akkor a címek generálása a végtelenségig folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a
           hálózatát felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert kizárólag saját felelősségére
           használja. Ha egy esős délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a parancsot: nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80. Így véletlenszerűen
           keresgélhet eddig ismeretlen webkiszolgálók után.

       --exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...> (Állomások/hálózatok kihagyása)
           Azoknak a célpontoknak a vesszővel elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a letapogatásból, még ha tagjai is a
           megadott hálózati tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist követi, tehát szerepelhet benne
           állomásnév, CIDR tartomány, oktett tartomány stb. Ez akkor lehet hasznos, ha a letapogatni kívánt hálózat olyan kritikus
           kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt módon reagálnak a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni
           kívánt hálózat egy részét más valaki üzemelteti.

       --excludefile <fájlnév> (A kivételek listája)
           Ez ugyanazt a funkciót valósítja meg, mint az --exclude paraméter, csak a kivételeket nem a parancssorban adja át, hanem
           a fájlnév által meghatározott fájlban. A fájl formátumára ugyanazok érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra.

ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE
       Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP tartományt leszűkítsük egy olyan
       listára, mely csak az aktív vagy érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cím minden egyes kapujának letapogatása lassú és
       általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától.
       Rendszergazdák érdeklődhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, míg egy biztonsági ellenőrzésnél
       érdekes lehet minden berendezés, amelynek IP címe van. Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú
       letapogatás, hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során próbák ezreinek különféle
       csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak megkerülésére.

       Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a használt technikák testreszabásához rengeteg lehetőséget
       kínál. Az állomás felderítést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hívják, pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP
       visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben elterjedt ping eszköz. A felhasználók teljesen kihagyhatják
       a visszahang kérést a lista alapú letapogatással (-sL), a visszhang tiltásával (-PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura
       kiterjedő TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése,
       melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, vagy hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton
       egy megadott időben az IP címeknek csak egy kis része aktív. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott privát
       címekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió IP cím tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok
       használják, melyeknek nincs 1000-nél több gépük. Az állomás felderítéssel ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP címek
       tengerében.

       Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK csomagot a 80-as
       kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP
       letapogatást. Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a
       connect() rendszerhíváson keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a -PA -PE paramétereket használta volna. A helyi
       hálózatokon ezek az állomásfelderítési próbák általában elegendőek, azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy
       sokkal átfogóbb felderítést végezni.

       A -P* paraméterek (melyekkel a visszhang típusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való átjutás esélyét
       növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP kapukra, különféle jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen
       arra, hogy a helyi ethernet hálózaton lévő célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés (-PR), ha megad más
       -P* paramétert, mivel ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb.

       Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi el az élő állomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor
       is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás felderítési módot határozott meg, mint például az UDP próbák (-PU). Olvassa el a
       -sP paraméter leírását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre csak állomás felderítést. Használja a
       -PN paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás felderítési lépést és egyből a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A
       következő paraméterekkel vezérelheti az állomások felderítését:

       -sL (Lista Letapogatás)
           A lista letapogatás az állomás felderítés legprimitívebb módja. Egyszerűen kilistázza a megadott hálózat(ok)on található
           állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is elvégez egy fordított DNS
           lekérdezést azért, hogy megkapja az állomások neveit. Gyakran meglepően sok információval szolgálhat egy egyszerű
           állomásnév is. Például az fw.chi egy vállalat Chicagoban lévő tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP
           címek számát is. A lista letapogatással könnyen ellenőrizhető, hogy a célba vett állomásokhoz a megfeleő IP címek
           állnak-e rendelkezésre. Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza, érdemes további ellenőrzést is
           elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot tapogasson le.

           Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a célpontokról, ezért a magasabb szintű funkciók, mint
           például a kapuletapogatás, az operációs rendszer érzékelése vagy a visszhang letapogatás nem kombinálható ezzel a
           funkcióval. Ha szeretné letiltani a visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat használ, olvassa el a -PN
           paraméter leírását.

       -sP (Visszhang Letapogatás)
           Ezzel a paraméterrel arra utasítja az Nmap programot, hogy kizárólag visszhang letapogatást (állomás felderítést)
           hajtson végre, majd nyomtasson egy listát azokról az állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra. Semmilyen
           további teszt (mint például kapuletapogatás, vagy operációs rendszer felderítése) nem kerül végrehajtásra. Ez a lépés
           némileg tolakodóbb, mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal használják. Ez lehetőséget biztosít a
           célhálózat finom felderítésére anélkül, hogy túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb azt
           tudni, hogy hány élő állomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás által visszaadott állomásneveknevek és IP
           címek halmaza.

           A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a paramétert. Egyszerűen felderíthető vele a hálózatban elérhető
           állomások száma vagy ellenőrizhető egy kiszolgáló elérhetősége. Gyakran nevezik ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is
           és sokkal megbízhatóbb, mint az üzenetszórási címre küldött viszhang kérés, mivel sok állomás nem válaszol az
           üzenetszórási címre küldött kérésre.

           Az -sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést küld, valamint egy TCP csomagot a 80-as kapura. Ha a parancsot
           nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül elküldésre (a connect() rendszerhívásonkeresztül) a célállomás
           80-as kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP kérés (-PR) kerül
           elküldésres, hacsak nem adja meg a --send-ip paramétert. A nagyobb rugalmasság érdekében az -sP paraméter kombinálható
           bármelyik felderítési próbával (-P* paraméterek, kivéve a -PN paramétert). Ha ezeket a próbatípusokat használja, akkor
           az alapértelemzett próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap programot futtató gép és a célállomás
           között szigorú szabályokkal működő tűzfal találhat, akkor ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen
           ajánlott. Máskülönben kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, vagy a célállomások válaszait.

       -PN (Nincs visszhang)
           Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderítési lépése teljesen elhagyható. Normál esetben az Nmap ezt a lépést
           használja az aktív állomások meghatározására a további letapogatás előtt. Alapesetben az Nmap az erőteljesebb próbákat
           (kapuk letapogatása, változat érzékelés, operációs rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon hajtja végre,
           amelyeket aktívnak érzékelt. Ha a -PN paraméterrel letiltja a felderítési funkciót, az Nmap valamennyi megadott célpont
           IP címén végrehajtja a kért letapogatási műveleteket. Tehát ha egy B osztályú címtartományt adott meg célpontként (/16),
           akkor mind a 65,536 IP cím letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a megfelelő állomás felderítési
           lépés kimarad, viszont a célpontok listájának kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek
           végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi célpont aktív. A helyi ethernet hálózaton lévő gépeken az ARP letapogatás
           ekkor is végrehajtásra kerül (hacsak a --send-ip paramétert meg nem adja), mivel a további letapogatásokhoz az Nmap-nek
           szüksége van a MAC címre. Ennek a paraméternek a régi meghatározása a P0 volt, de átnevezésre került, hogy
           megakadályozható legyen a protokoll visszhang PO paraméterével való keveredése.

       -PS [kapulista] (TCP SYN visszhang)
           Ez a paraméter egy beállított SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont felé. Az alapértelmezett célkapu a 80-as (ez
           fordítási időben megváltoztatható az nmap.h) fájlban a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. Futásidőben is
           megadható más célkapu paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a -p paraméternél, kivéve hogy a kaputípus megadása -
           mint például a T: - nem engedélyezett. Néhány példa: -PS22 és -PS22-25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a -PS
           paraméter és a kapulista között nem lehet szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák párhuzamosan kerülnek
           végrehajtásra.

           A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ön kapcsolatot kíván kezdeményezni. Normál helyzetben a célkapu
           zárva lesz és a célpont egy RST (reset) csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja a 3 lépéses
           kapcsolatfelépítés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot küld vissza. Ezután az Nmap-et futtató állomás egy RST
           csomag küldésével lebontja az éppen felépülő kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen felépítené a
           kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja, válaszul a nem várt
           SYN/ACK csomagra.

           Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST mind a SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a
           célállomás elérhető és válaszol.

           Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó képes nyers TCP csomagok küldésre és fogadására. Normál
           felhasználók esetén egy kerülő megoldást alkalmazunk a connect() rendszerhívás használatakor, minden egyes kapu esetén.
           Ennek során egy kapcsolat felépítését kezdeményező SYN csomagot küldünk a célpont felé. Ha a connect() sikeresen vagy az
           ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor az alsóbb TCP verem vagy SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a
           célállomás elérhetőnek lesz jelölve. Ha a kapcsolódási kísérlet az időzítés lejártáig függőben marad, a célállomás
           elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok esetén is, mivel jelenleg az
           Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok összeállításának képességével.

       -PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang)
           A TCP ACK visszhang próba meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt SYN visszhang próbához. A különbség annyi, hogy a
           SYN zászló helyett az ACK zászló a beállított állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot küldő fél készen áll az
           adatok fogadására a felépített kapcsolaton keresztül. Azonban jelen esetben nincs ilyen létező kapcsolat. A célállomások
           ilyenkor szinte minden esetben egy RST csomagot küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket.

           A -PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan formátumban adható át
           neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt felhasználó próbálja használni ezt a funkciót, vagy a célpont IPv6
           formátumú, akkor az előzőekben már tárgyalt kerülőút kerül alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem tökéletes, mivel a
           connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot.

           Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehető legjobban megnöveljük az esélyét a tűzfalak
           megkerülésének. A legtöbb rendszergazda úgy állítja be az útválasztóit és más egyszerű tűzfalait, hogy a nyilvános
           szolgáltatások felé tartó forgalom (pl. céges web- vagy levelező kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN csomagot
           dobjon el. Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a céges hálózatba, viszont a felhasználók részére zavartalan kimenő
           forgalmat biztosít az Internet felé. Ez a nem-állapottartó megközelítés kevesebb erőforrást igényel a
           tűzfalakon/útválasztókon és széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a --syn paraméteren
           keresztül valósítja meg ezt a nem-állapottartó működést. Az ilyen állapot nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang
           próbákat (-PS) nagy valószínűséggel elutasítják, ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen vágja át
           magát ezeken a szabályokon.

           Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával utasítják el a nem várt csomagokat. Kezdetben ez
           a jellemző csak a felső kategóriás tűzfalakban volt megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább elterjed az alsóbb
           kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables rendszere a --state paraméteren keresztül valósítja ezt meg, melyben a
           csomagokat a kapcsolat állapota alapján kategorizálja. Az ilyen rendszerek ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem
           várt ACK csomagokat hamisnak tekintik és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha mind a SYN, mind ACK próbát
           végrehajtjuk a -PS és -PA paraméterek megadásával.

       -PU [kapulista] (UDP Visszhang)
           Egy újabb állomás felderítési módszer az UDP visszhang próba, mely során egy üres (hacsak nem adja meg a --data-length
           paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A kapulista formátuma megegyezik az előző pontokban tárgyalt -PS
           és -PA paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor alapértelmezettként a 31338-as kapu kerül használatra. Ez
           fordítási időben megváltoztatható az nmap.h állomány DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a
           letapogatásnál nem kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk egy magas számú, nagy
           valószínűséggel nem használt kaput.

           Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a célállomásból kicsalhatunk egy kapu nem elérhető (port
           unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az Nmap-nek, hogy a célpont él és elérhető. Bármilyen más ICMP hibaüzenet
           (pl. állomás/hálózat nem elérhető, TTL élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem érhető el. A válasz hiányát
           szintén így értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk el, a legtöbb szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres
           csomagot és nem küld vissza semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338-as kaput, melyet nagy
           valószínűséggel nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, mint például a chargen válaszol az üres csomagokra is, mely így
           szintén azt jelzi, hogy a célpont elérhető.

           A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a szűrőket és útválasztókat, melyek kizárólag a TCP
           forgalmat figyelik. Például a program készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték nélküli útválasztója, mely a külső
           csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP próbák ellen védtelen volt.

       -PE; -PP; -PM (ICMP Visszhang Típusok)
           Az előzőekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderítési típusok mellett az Nmap képes a széles körben elterjedt
           ping program által használt csomagok küldésére is. Az Nmap egy 8-as típusú (visszhang kérés) ICMP csomagot küld a cél IP
           címre és egy 0-ás típusú (visszhang válasz) csomagot vár vissza az elérhető állomásoktól. A hálózati felderítők bánatára
           a legtöbb állomás és tűzfal blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy az RFC 1122[3] leírás szerint válaszolna rájuk.
           Emiatt a kizárólag ICMP alapú letapogatások ritkán adnak megbízható eredményt ismeretlen célpontok felderítésekor.
           Azonban belső hálózatokat felügyelő rendszergazdák számára praktikus és hasznos eszköz lehet. Használja a -PE paramétert
           a visszhang kérés engedélyezésére.

           Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább megy. Az ICMP szabvány (RFC 792[4]) emellett
           meghatároz még időbélyeg kérést (13-as kód), információ kérést (15-ös kód) és címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha
           látszólag ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat szerezzünk (például címmaszk vagy időbélyeg), de emellett
           könnyen használhatóak állomások felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol az élő és elérhető. Az Nmap jelenleg nem
           támogatja az információ kérés csomagot, mivel ezt nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz, hogy „az
           állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket”. Az időbélyeg és a címmaszk kérések a -PP és a -PM
           paramétereken keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz (14-es ICMP kód) vagy a címmaszk válasz (18-as kód) elárulja,
           hogy az állomás elérhető. Ezek a kérések különösen akkor válnak értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang
           kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP kérések is használhatóak erre a célra.

       -PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang)
           Egy másik állomás federítési módszer az IPProto visszhang, amely az IP fejléc protokoll mezőjében megadott típusú IP
           csomagokat küld el. A protokoll lista ugyanolyan formátumú, mint az előzőekben tárgyal TCP és UDP felderítési
           paramétereknél használ kapulista. Ha nincs megadva protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1-es protokoll), IGMP
           (2-es protokoll és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok lesznek elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordítási időben
           adhatók meg az nmap.h állomány DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy az ICMP, IGMP, TCP (6-os
           protokoll és UDP (17-es protokoll) protokollok esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek elküldésre, míg más
           protokolloknál az IP fejléc mögött más adat nem kerül elküldésre (kivéve, ha a --data-length paramétert is megadta).

           Ez a felderítési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött protokollnak megfelelő válasz érkezik, vagy egy
           'Protocol Unreachable' ICMP üzenet, mely szerint az állomás nem támogatja az adott protokollt (mellyel el is árulta a
           létezését).

       -PR (ARP Visszhang)
           Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb helyi hálózaton, különösen melyek
           az áldott RFC1918 alapú privát címtartományt használják, az IP címek legnagyobb része általában nincs használatban.
           Amikor az Nmap nyers IP csomagot próbál küldeni (például egy ICMP visszhang kérést), az operációs rendszernek meg kell
           határoznia a célpont IP címe alapján a hardvercímet (ARP) azért, hogy az ethernet keretet megfelelően tudja címezni. Ez
           gyakran lassú és problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy tervezik, hogy rövid ídő alatt több millió ARP
           kérést küldjenek el elérhetetlen állomások felé.

           Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult algoritmusára bízzuk. Ha itt válasz érkezik, akkor már
           nem szükséges az IP alapú visszhang kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhető. Ezért az ARP letapogatás sokkal
           gyorsabb és megbízhatóbb, mint az IP alapú letapogatások. Ezért ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha
           úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet hálózaton található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP
           letapogatást fogja végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg (mint például a -PE vagy a -PS). Ha
           egyáltalán nem kívánja használni az ARP letapogatást, adja meg a --send-ip paramétert.

       --traceroute (Útvonal nyomkövetése az állomáshoz)
           Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének figyelembe vételével. A
           nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és protokollok közül azok lesznek felhasználva, melyekkel a célpont nagy
           valószínűséggel elérhető. A nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect (-sT)) és az üresjárati letapogatás (idle
           (-sI)) kivételével minden letapogatási típussal működőképes. Minden nyomkövetés az Nmap dinamikus időzítési modelljét
           használja és párhuzamosan kérül végrehajtásra.

           A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live (TTL)) értékkel küldjük el, hogy az útvonalon lévő
           közbenső állomásokból az Időzítés letelt (Time Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk kicsalni. Alapesetben a
           nyomkövetésnél TTL=1 értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amíg el nem érjük a célállomást. Az Nmap
           nyomkövetése magas TTL értékkel indít és egészen nuuláig csökken. A visszafelé történő kereséssel és egy ügyes
           gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a több állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Átlagban az Nmap 5-10
           csomaggal kevesebbet küld el állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat állapotától. Ha csak egy alhálózat letapogatása
           történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb állomáshoz valószínűleg csak egy csomagot küld.

       --reason (Állomás- és kapuállapot oka)
           Megjeleníti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak jelölve. Ez a paraméter megjeleníti
           annak a csomagnak a típusát, amely az állomás vagy kapu állapotát meghatározta. Például egy RST csomag egy zárt kapuról
           vagy egy visszhang válasz egy működő állomásról. Az Nmap által szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang
           típusától függenek. A SYN letapogatás és a SYN visszhang (-sS és -PT) eredményei például nagyon részletesek, míg a TCP
           kapcsolódási letapogatás és visszhang (-sT) eredményei korlátozottak a connect rendszerhívás megvalósítása miatt. Ezt a
           jellemzőt a hibakeresési paraméter (-d) automatikusan engedélyezi. Az eredmények egy XML fájlban tárolódnak akkor is, ha
           ezt a paramétert nem adja meg.

       -n (Nincs DNS feloldás)
           Utasítja az Nmap programot, hogy soha ne végezzen fordított DNS feloldást az aktívnak talált IP címeken. Mivel a DNS még
           az Nmap beépített párhuzamos DNS feloldójával is lassú lehet, ennek a paraméternek a megadása felgyorsíthatja a
           letapogatást.

       -R (DNS feloldás minden célpontra)
           Utasítja az Nmap programot, hogy mindig végezzen fordított DNS feloldást a célpontok IP címeire. Normál helyzetben csak
           az elérhető (online) állomásokon történik fordított DNS feloldás.

       --system-dns (Használja a rendszer DNS feloldóját)
           Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren beállított névkiszolgáló felé közvetlenül küldi
           el a kéréseket és vár a válaszra. A teljesítmény javítása érdekében több kérés kerül elküldésre párhuzamosan (gyakran
           többszáz). A rendszer DNS feloldójának használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a getnameinfo()
           rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb és ritkán hasznos, kivéve ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos
           feloldójában (kérjük jelezze, ha így van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját használja a program.

       --dns-servers <server1[,server2],...>  (A fordított DNS feloldáshoz használt kiszolgálók)
           Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a regisztrációs adatbázisból
           (Windows) próbálja meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön más kiszolgálókat is megadhat. A program nem veszi figyelembe
           ezt a paramétert, ha a --system-dns paramétert használja, vagy IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS kiszolgáló
           használat gyakran felgyorsítja a feloldást, különösen ha a célpont IP tartományának meghatalmazott kiszolgálóját
           használja. Ezzel a paraméterrel fokozható a rejtőzködés is, mivel a kérések tküldhetők több rekurzív DNS kiszolgálón is.

           Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. Néha csak néhány névkiszolgáló ad vissza
           megfelelő fordított DNS információkat és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak. Letapogathatja a hálózatot az 53-as
           kapura keresve (esetleg változat érzékeléssel együtt), ezután kipróbálhatja a lista alapú letapogatást (-sL) egyesével
           megadva a névkiszolgálókat a --dns-servers paraméterben addig, amíg meg nem találja a megfelelőt.

KAPULETAPOGATÁSI ALAPOK
       Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy hatékony kapuletapogató volt és ez is
       maradt a fő funkciója. Az egyszerű nmap célpont parancs kiadásával több, mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont
       gépen. Míg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal
       finomabban dolgozik. A kapukat hat csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt, szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt.

       Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja őket. Például a célponttal egyező hálózatból
       induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput nyitottnak, míg ugyanabban az időben, ugyanolyan paraméterekkel az
       Internet felől a letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak.

       Az Nmap által felimert hat kapuállapot

       nyitott
           Egy alkalmazás ezen a kapun aktívan fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP csomagokat. A kapuletapogatás elsődleges
           célja ezeknek a felderítése. Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. A
           támadók és a tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat, míg a rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy
           tűzfallal védeni őket anélkül, hogy a jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak
           biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül elérhető szolgáltatást mutatnak.

       zárt
           Egy zárt kapu elérhető (fogadja az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut rajta semmilyen alkalmazás.
           Segítséget nyújtanak annak meghatározásában, hogy az IP címhez tartozó állomás működik (állomás felderítés, vagy
           visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az operációs rendszer meghatározására is. Mivel a zárt kapuk elérhetők,
           érdemes lehet őket később ismét letapogatni, hátha menet közben nyitottá válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni
           arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a
           következő rész is mutatja.

       szűrt
           Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott-e, mert egy csomagszűrő megakadályozza, hogy a próbák eljussanak a
           kapuig. A szűrés történhet külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal vagy az állomásra telepített tűzfal programmal. Ezek
           a kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés információt közölnek. Néhány esetben visszaküldhetnek ICMP
           hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 13-as kód: a célpont nem érhető el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb,
           hogy a szűrők egyszerűen eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra
           megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont drámai módon
           lelassítja a letapogatást.

       szűretlen
           A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhető, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy zárt vagy nyitott. Csak a
           tűzfal szabályok feltérképezésére használt ACK letapogatás sorolja a kapukat ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk
           ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN letapogatás) segíthet a kapu állapotának pontosabb
           meghatározásában.

       nyitott|szűrt
           Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt. Ez olyan
           letapogatási típusoknál fordul elő, amelynél a nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is, hogy egy
           csomagszűrő eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Így az Nmap nem tudja bioztosan meghatározni, hogy a
           kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a FIN, a Null és az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat.

       zárt|szűrt
           Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu zárt vagy szűrt állapotú. Csak az
           IP ID üresjárati letapogatásnál használt.

KAPULETAPOGATÁSI TECHNIKÁK
       Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges legelemibb szerszámok (kalapács,
       ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi
       szerelőhöz. Ő szintén sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában de végül előhúzta a megfelelő ketyerét, amivel aztán
       könnyedén elvégezte a munkát. A kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértők ismerik a letapogatási technikák százait
       és minden feladathoz a megfelelőt (vagy több kombinációját) használják. Másfelől viszont a gyakorlatlan felhasználók és a
       szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap ingyenesen elérhető, így a mesteri
       letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen legyőzi az autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok
       szaktudás kell, hogy miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért.

       A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van, mert ezek a technikák nyers csomagok
       küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű
       felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár elérhető az operációs rendszerhez. A
       rendszergazda szintű használat az Nmap 1997-es megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb
       felhasználónak csak korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek olcsóbbak, sokkal több
       ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac OS X) is jobban
       elterjedtek. Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben is, így még több gépen használható. Mindezeknek köszönhetően egyre
       kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak
       nyújtott szolgáltatások teszik a programot erőteljessé és rugalmassá.

       Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden eredménye a célállomás
       (vagy egy előtte lévő tűzfal) által visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbízhatatlan állomások, melyek
       szándékosan megtévesztő válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az olyan állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy
       válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen
       problémákra. Ezek a problémák erősen kötődnek egyes letapogatási típusokhoz, így a megfelelő letapogatások leírásainál
       részletesen is foglalkozunk velük.

       Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika leírása. Egyszerre csak egyféle
       technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás (-sU), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. A
       letapogatások típusának megadása a következő formátumban lehetséges: -sC, ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt betűje,
       általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás (-b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN
       letapogatást hajt végre. Kivétel, ha a felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont
       címe IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a szakaszban felsorolt letapogatásokat
       csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra jogosultak.

       -sS (TCP SYN letapogatás)
           A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül. Gyorsan végrehajtható, gyors
           hálózatokon másodpercenként több ezer kapu lepróbálható anélkül, hogy tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN
           letapogatás eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik be a TCP kapcsolat felépítése. Bármelyik megfelelő TCP
           veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon vagy az üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az
           egyes operációs rendszerek egyedi veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy tisztán megkülönböztethetők a nyitott, zárt
           és szűrt kapuállapotok.

           Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem jön létre egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN
           csomag elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat felépítését és várunk a válaszra. A SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu
           fogadja a kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, a kapu
           szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt a jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet (kód 3, típus 1, 2,
           3, 9, 10 vagy 13) érkezik.

       -sT (TCP connect letapogatás)
           Ha a SYN letapogatás nem érhető el, akkor a TCP connect() letapogatás válik alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha
           a felhasználónak nincs jogosultsága nyers adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 címet használ. A nyers
           csomagok használata helyett az Nmap átadja a célpont címét és a célkapu számát az operációs rendszernek, hogy az építse
           fel a kapcsolatot a connect() rendszerhívás segítségével. Ugyanezt a magas szintű rendszerhívást használják a böngészők,
           a P2P kliensek és más hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. Ez része a Berkeley Sockets API néven ismert
           programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok beolvasása helyett ezt a felületet használja az egyes
           kapcsolatok állapotának lekérdezésére.

           Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal jobban kézben tudja tartani a nyers
           csomagokat, mint a magasabb szintű connect() rendszerhívást. A SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben
           a rendszerhívás teljesen felépíti a kapcsolatot a célponttal. Ez nem csak tovább tart, de több adatcsomagra is van
           szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez. Ráadásula célpont naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás
           érzékelő még jelezhet is, bár a legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a legtöbb
           szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit ráadásként még kiegészíthet egy hibaüzenettel is,
           ha a kapcsolatot adatküldés nélkül azonnal megszakítjuk. Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez nem
           túl jellemző. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos helyről érkező kapcsolódást lát a rendszernaplóban, azonnal tudni
           fogja, hogy connect() letapogatás áldozata lett.

       -sU (UDP letapogatások)
           Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az UDP[5] alapú szolgáltatások is széles
           körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP és a DHCP (a használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP
           letapogatás általában lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló nem is figyel ezekre a
           kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem
           hagyják figyelmen kívül ezeket. Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP kapukat is.

           Az UDP letapogatás az -sU paraméterrel indítható. Kombinálható valamilyen TCP letapogatással, mint például a SYN
           letapogatás (-sS), így egyidőben mindkét protokoll ellenőrizhető.

           Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet küldünk minden egyes célkapura. Ha ICMP "Kapu
           nem elérhető" hiba (3-as típus, 3-as kód) érkezik vissza, a kapu zárt. Más típusú ICMP "nem elérhető" hibák esetén (1,
           2, 9, 10 vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel jelezve,
           hogy a kapu nyitott. Ha néhány megismételt próba után sem érkezik válasz, a kapu jelölése nyitott|szűrt. Ez azt jelenti,
           hogy a kapu lehet nyitott, vagy egy csomagszűrő blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások verzióletapogatása (-sV)
           segíthet elkülöníteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt kapuktól.

           Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk ritkán küldenek vissza valamilyen
           választ, arra kényszerítve az Nmap programot, hogy az időzítés lejártáig várakozzon, majd megismételje a próbát azt
           feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek. Ezek
           általában egy ICMP "Kapu nem elérhető" hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt
           TCP kapuk küldenek vissza válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás alapból korlátozza az
           elküldhető ICMP "Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét. A Linux és a Solaris operációs rendszerek különösen szigorúak
           ebből a szempontból. Például a Linux 2.4.20-as rendszermagja a "Célállomás nem elérhető" üzenetekből csak
           másodpercenként egyet enged elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban).

           Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassítani a próbákat, hogy megelőzze a hálózat elárasztását olyan
           haszontalan csomagokkal, melyeket a célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás
           miatt a teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig tart. Néhány ötlettel felgyorsítható az UDP letapogatás:
           több állomás letapogatása párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk letapogatása először, letapogatás tűzfalon belülről és a
           lassú állomások átugrása a --host-timeout paraméter megadásával.

       -sN; -sF; -sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)
           Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segítségével (a --scanflags paraméter segítségével még több lehet, erről bővebben
           a következő szakaszban) kiaknázza azt a hajszálnyi rést, mely a TCP RFC[6] leírásban található és így tesz különbséget a
           nyitott és a zárt kapuk között. A 65-dik oldalon ez áll: „ha a célkapu ZÁRT .... egy RST bitet nem tartalmazó bejövő
           csomagra válaszként egy RST csomagot kell küldeni.”  A következő oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN, RST
           vagy ACK bit nélküli csomag „valószínűtlen, hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell dobni.”

           Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leírásnak, akkor bármilyen olyan próbacsomag,
           amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST választ fog kiváltani, ha a célkapu zárt és nem vált ki választ,
           ha a célkapu nyitott. Amíg ez a három bit nem szerepel, a másik három bit (FIN, PSH, URG) tetszőleges kombinációja
           használható. Az Nmap ezt három letapogatási típussal használja ki:

           NULL letapogatás (-sN)
               Nem állít be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0)

           FIN letapogatás (-sF)
               Csak a TCP FIN bitet állítja be.

           Xmas letapogatás (-sX)
               Beállítja a FIN, PSH és URG zászlókat, így a csomag olyan lesz, mint a karácsonyfa.

           Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban beállított zászlók között van. Ha
           válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása zárt lesz, míg ha nem érkezik válasz, a besorolás nyitott|szűrt. Ha
           válaszként ICMP "nem elérhető" (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu jelölése szűrt lesz.

           Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen átcsúsznak egyes nem-állapottartó tűzfalakon és csomagszűrő
           útválasztókon. Másik előnyük, hogy némileg rejtettebbek, mint a hagyományok SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk - a
           legtöbb modern behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt a fajta letapogatást. Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer
           követi szigorúan az RFC 793 előírásait. Számos rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu
           állapotától függetlenül. Emiatt az összes kapu zárt jelölést kap. A jelentősebb operációs rendszerek, melyek így
           tesznek: a Microsoft Windows, több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb Unix alapú operációs
           rendszer ellen használhatók ezek a letapogatások. Másik hátránya ezeknek a letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget
           tenni a nyitott és a szűrt kapuk között, így ezek a kapuk a nyitott|szűrtjelölést kapják.

       -sA (TCP ACK letapogatás)
           Ez a letapogatás teljesen eltér az előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg a nyitott (vagy a nyitott|szűrt)
           kapukat. Arra használható, hogy kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét, meghatározva hogy állapottartó vagy sem és
           hogy mely kapukat szűri.

           Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek csak az ACK zászlóját állítjuk be (kivéve, ha
           a --scanflags paramétert is használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot
           küldenek vissza erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat szűretlen jelzéssel látja el, így jelölve, hogy az ACK csomag
           eléri a kaput, de annak nyitott vagy zárt állapota nincs meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy
           bizonyos ICMP hibaüzenetet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, szűrt jelölést kapnak.

       -sW (TCP Window letapogatás)
           A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy kihasználja egyes rendszerek TCP
           megvalósításának jellegzetességét, így téve különbséget a nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden
           visszakapott RST csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne. Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST
           csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu esetén a Window értéke pozitív, míg zárt kapunál nulla. Így
           pozitív Window érték esetén a kapu nyitott, míg nulla Window érték esetén a kapu zárt jelölést kap.

           Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén alapul, így nem tekinthető
           teljesen megbízhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem így működnek az összes kapu zárt állapotot fog jelezni.
           Természetesen lehetséges, hogy a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. Ha a legtöbb letapogatott kapu zárt, de
           néhány elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) szűrt állapotú, a rendszer legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek
           teljesen ellentétesen viselkednek. Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószínűleg
           pont az a 3 kapu a nyitott.

       -sM (TCP Maimon letapogatás)
           A Maimon letapogatás a felfedezője, Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a technikát a Phrack Magazine 49-es számában írta
           le (1996 November). Az Nmap, mely két számmal később jelent meg, szintén ismeri ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz,
           mint a NULL, FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. Az RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag
           beérkezésekor mind a nyitott, mind a zárt kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD
           alapú rendszer nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.

       --scanflags (Testreszabott TCP letapogatás)
           Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített letapogatási típusokra korlátozniuk. A
           --scanflags paraméterrel saját letapogatási típusokat tervezhetnek, tetszőleges TCP zászlók használatával. Engedje
           szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelő rendszerek elől, amelyek gyártói csak átlapozták az
           Nmap leírását a szabályok megadásakor!

           A --scanflags paraméterezése történhet számmal (például 9 (PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek használata sokkal
           könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH, RST, SYN és FIN zászlókat tetszőleges kombinációban. Például a
           --scanflags URGACKPSHRSTSYNFIN beállítja az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. A zászlók megadásának sorrendje nem
           lényeges.

           A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás típusát is (például -sA vagy -sF). Ezzel az alaptípussal
           meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor
           a kapu állapota szűrt, míg a FIN letapogatásnál ugyanez nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik, mint
           az alap letapogatásnál, csak a próbacsomagban a megadott zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói helyett.
           Ha nem ad meg alaptípust, a SYN letapogatást fogja használni.

       -sI <zombi állomás[:próbakapu]> (Üresjárati letapogatás)
           Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt végre a célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP
           címéről semmilyen csomag nem lesz elküldve a célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy a zombi gépen megjósolható
           az IP töredezettségmező sorszámgenerátorának következő értéke és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt a
           célgépen lévő nyitott kapukról. A behatolásérzékelő rendszerek úgy látják majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felől
           érkezett (melynek élőnek kell lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölő letapogatás túl
           bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban részletesen is foglalkozhassunk vele, ezért írtam egy részletes leírást róla,
           mely a https://nmap.org/idlescan.html címen olvasható.

           Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható a gépek közötti, IP alapú bizalmi viszony. A
           nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép nézőpontjából láthatóak nyitottnak.  Megpróbálhat letapogatni egy célállomást
           több olyan zombi használatával, melyekről sejthető, hogy a célpont megbízhatónak tekinti (útválasztó vagy csomagszűrő
           szabályok alapján).

           A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot is, ha le akarja tesztelni az IP ID változásait a
           zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang próbakapuját (80) fogja használni.

       -sO (IP protokoll letapogatás)
           Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP protokollokat (TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja.
           Technikai szempontból ez nem igazán kapuletapogatás, mivel a TCP és UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy
           végig. Ugyanúgy a -p paramétert használja, csak itt a kapu száma helyett a protokoll számát kell megadni, az
           eredményeket ugyanolyan formátumban adja vissza, mint a kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort használja,
           mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.

           Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyílt forráskódú programok igazi ereje. Bár az
           alapötlet meglehetősen egyszerű, nem gondoltam, hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen kérés felém.
           Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az ötlet, készített egy nagyszerű kiegészítést, melyben
           megvalósította a letapogatást és elküldte az nmap-hackers levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és
           másnap kiadtam egy új változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes felhasználói, akik
           megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket!

           A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, hogy a kapuszámokat váltogatná az UDP
           csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites protokollmező változtatja. A fejlécek általában üresek, nem
           tartalmaznak adatot és egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP és az ICMP.
           Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelő fejléc, mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a
           csomagot, másrészt az Nmap rendelkezik az összeállításukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az ICMP "kapu nem
           elérhető" üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP protokoll nem elérhető üzenetre vár. Ha az Nmap bármelyik
           protokollnál bármilyen választ kap, akkor a protokoll nyitott jelölést kap. Ha egy ICMP "protokoll nem elérhető" hiba
           érkezik (típus 3, kód 2), akkor a protokoll zárt jelölést kap. Más ICMP hibaüzenetek (típus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13)
           esetén a protokoll szűrt jelölést kap (bár ez azt bizonyítja, hogy ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány
           ismétlés után sem érkezik válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt jelölést kap.

       -b <FTP átjátszó állomás> (FTP ugráló letapogatás)
           Az FTP protokoll egy érdekes lehetősége (RFC 959[7]) az úgynevezett megbízott (proxy) FTP kapcsolat. Ez lehetővé teszi a
           felhasználónak, hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasítsa a kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik
           kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok visszaélésre alkalmas, hogy a legtöbb kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik
           visszaélési lehetőség, hogy az FTP kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. Egyszerűen
           arra kell utasítani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a célállomás minden egyes érdekes kapujára. A
           hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek FTP
           kiszolgálói általában a tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak szabad hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap
           a -b paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló letapogatást, melynek formátuma a következő: felhasználói
           név:jelszó@kiszolgáló:kapu. A kiszolgáló a kihasználni kívánt FTP kiszolgáló neve, vagy IP címe. Csakúgy, mint egy
           hagyományos URL-nél, itt is elhagyható a felhasználói név:jelszó páros, ha a névtelen bejelentkezés engedélyezett
           (felhasználó: anonymous jelszó:-wwwuser@). Szintén elhaygható a kapu megadása (a bevezető kettősponttal együtt),
           ilyenkor az alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a kiszolgálón.

           Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, de mára már nagyrészt javították. Ennek
           ellenére még mindig találhatók sérülékeny FTP kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott.
           Ha egy tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot nyitott 21-es kaput után kutatva (vagy bármilyen FTP
           szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja változat ellenőrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek
           használatával. Az Nmap megadja, hogy az állomás sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné eltakarni,
           akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévő gépekre korlátoznia magát. Mielőtt nekiállna sérülékeny FTP
           kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen célból
           próbálják kihasználni.

KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND
       Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározza a letapogatni kívánt
       kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az első 1024 kaput,
       valamint az nmap-services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat.

       -p <kaputartomány(ok)> (Csak a megadott kapu letapogatása)
           Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kívánt kapukat, így felülbírálhatja az alapértelmezést. Megadhatók egyedi
           kapuk és kaputartományok kötőjellel elválasztva (pl. 1-1023). A tartomány kezdő- és/vagy záróértéke kimaradhat, ilyenkor
           az Nmap az 1-et vagy a 65535-öt fogja használni. Tehát a -p- paraméterben megadható az is, hogy a letapogatás az 1-65535
           intervalumban történjen meg. A nullás kapu letapogatása is lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll
           letapogatást használja (-sO), akkor ez a paraméter a letapogatni kívánt protokoll számát adja meg (0-255).

           Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a protokollt a kapuszám előtti T: vagy U: minősítővel.
           A minősítő hatása addig tart, amíg másikat nem ad meg. Például a -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 paraméter
           megadásával letapogatja az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd a listán szereplő megfelelő TCP kapukat. Ha UDP és TCP
           letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a -sU paramétert és még legalább egy TCP letapogatás típusát (például -sS,
           -sF, or -sT). Ha nem ad meg protokoll minősítőt, a kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek.

           A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap-services fájlban szerepelnek. A elnevezésekben használható mind
           a *, mind a ? helyettesítő karakter. Például ha le akarja tapogatni az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan
           kaput, melynek szolgáltatásneve http-vel kezdődik, adja meg a -p ftp,http* paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezők
           kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan.

           A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott tartományból csak azokat a kapukat tapogatja le,
           melyek szerepelnek az nmap-services fájlban. Például a -p [-1024] megadásával letapogathatja az nmap-services fájlban
           lévő összes kaput 1024-el bezárólag. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni
           kifejezést, ha bizonytalan.

       -F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) )
           Arra utasítja a programot, hogy csak az nmap-services fájlban (mely a program része) felsorolt kapukat tapogassa le
           (vagy a protokollokat, ha az -sO paramétert adja meg). Ez sokkal gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját
           letapogatnánk. Mivel ez a lista több, mint 1200 kaput tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz képest
           (1650-nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor tapasztalhat jelentős sebesség növekedést, ha elkészíti saját,
           testreszabott nmap-services fájlját a --servicedb vagy a --datadir paraméterekkel.

       -r (Ne keverje a kapukat)
           Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány elterjedten használt kaput, melyet előre
           vesz a sorban). Ez a keverés normál esetben kívánatos, de szükség esetén a -r paraméter használatával sorrendben is
           letapogathatja a kapukat.

SZOLGÁLTATÁS ÉS VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS
       Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp kapuk nyitottak. Az
       nmap-services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosítható, így az előbb felsorolt kapuk valószínűleg
       egy levelező- (SMTP), web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek jelentős
       részében a levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak erre alapozni a
       következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott szolgáltatásokat furcsa kapukon.

       Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP és DNS kiszolgálók, ez akkor sem
       túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére felmérést készít a sebezhetőségekről (vagy csak egy egyszerű hálózati
       leltárt készít), szüksége lehet a működő levelező- és a DNS kiszolgáló típusára és változatszámára. A pontos változatszám
       ismeretében sokkal könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés
       segít kideríteni ezt az információt.

       Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és UDP kapukat, a változat érzékelő kivallatja azokat a
       rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap-service-probes adatbázis számos próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások
       azonosításához. Az Nmap megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az alkalmazás
       nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl.
       nyomtató, útválasztó), az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő részletet (pl. fut-e
       kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA felhasználói név). Természetesen a
       legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL támogatással fordították, akkor kapcsolódik
       az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a
       program RPC "darálója" (-sR) automatikusan megpróbálja kideríteni az RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu
       nyitott|szűrt állapotban maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az állapotát. A
       változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra
       változtatja a kapu állapotát. A nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap -A paramétere más
       dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés működéséről, használatáról és paraméterezéséről a
       https://nmap.org/vscan/ címen talál részletes leírást.

       Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja azonosítani, kinyomtat egy különleges
       ujjlenyomatot és egy URL-t. Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott címen az ujjlenyomat
       segítségével megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön felfedezésének
       eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetően az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz.

       A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető és vezérelhető:

       -sV (Változat érzékelés)
           Engedélyezi a változat érzékelést az előbbiekben leírt módon. Emellett használhatja még a -A paramétert is, mely a
           változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez.

       --allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat érzékelésből)
           Alapesetben az Nmap változat érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, mivel néhány nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a
           kapura érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet kéréshez vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható,
           ha átírja vagy eltávolítja az Exclude irányelvet az nmap-service-probes fájlban, vagy ha megadja az --allports
           paramétert, amellyel teljesen felülbírálhatja az Exclude irányelveket.

       --version-intensity <intenzitás> (Beállítja a változat érzékelés erősségi szintjét)
           Amikor változat érzékelést hajt végre (-sV), az Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek mindegyikéhez egy-egy gyakoriság
           érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú próbák jól használhatók az általánosan használt szolgáltatások
           széles skálája ellen, míg a magasabb számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy mely próbák
           legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál valószínűbb, hogy a szolgáltatás azonosítása pontosan sikerül.
           Azonban jó tudni, hogy a magasabb intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 közé kell esnie, az
           alapérték 7. Ha egy próba az nmap-service-probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a ports irányelv alatt, akkor ezt a
           próbát az intenzitás beállításától függetlenül végrehajtja a program. Ezzel biztosítható, hogy a nyitott 53-as kapukon
           mindig lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl próbák stb.

       --version-light (Tapintatos mód engedélyezése)
           Ez egy kényelmesebb megnevezése a --version-intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a változat érzékelés
           felgyorsítható, de a szolgáltatások azonosítása is bizonytalanabbá válik.

       --version-all (Minden próba végrehajtása)
           A --version-intensity 9 paraméter helyettesítése, mellyel minden kapun minde próbát elvégez a program.

       --version-trace (A változat érzékelés nyomkövetése)
           Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bőséges hibakeresési információt nyomtat ki az éppen futó változat érzékelési
           próbáról. Ez egy részhalmaza a --packet-trace paraméter által visszaadott információknak.

       -sR (RPC letapogatás)
           Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi az összes nyitva talált TCP/UDP kaput
           és elárasztja őket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, melyek az RPC kapuk és milyen programot
           futtatnak. Így pontosan ugyanazokat az információkat szerezheti meg, melyeket az rpcinfo -p paranccsal, még akkor is ha
           a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló védi). Az RPC letapogatáshoz jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a
           letapogatás automatikusan lezajlik, ha a változat érzékelést (-sV) engedélyezi. Mivel a változat érzékelés tartalmazza
           ezt a letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad, ezért a -sR paraméterre ritkán van szükség.

OPERÁCIÓS RENDSZER ÉRZÉKELÉSE
       Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a TCP/IP verem ujjlenyomata alapján.
       Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek
       tucatjainak végrehajtása után - mint például a TCP ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID mintavételezés
       és a kezdeti ablakméret ellenőrzése - az Nmap összehasonlítja az eredményeket az nmap-os-db adatbázisban tárolt több, mint
       800 ismert ujjlenyomattal és egyezés esetén kiírja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz tartozik
       egy kötetlen formátumú szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás, mely megadja a gyártó nevét (pl. SUN), az
       alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz típusát (általános célú,
       útválasztó, kapcsoló, játékkonzol stb.).

       Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a feltételek jók (pl. található legalább egy nyitott és egy
       zárt kapu), az Nmap megad egy webcímet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer típusával, feltéve ha biztos
       benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap programot még
       pontosabbá tenni mindenki számára.

       Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program, melyeket más folyamatok során már
       begyűjtött. Az egyik az üzemidő felmérése, mely a TCP időbélyeg paramétert használja (RFC 1323) annak kiderítésére, hogy az
       eszközt mikor indították újra legutoljára. Ez csak azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A
       másik a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni
       a célponttal. Ez hasznos lehet a forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrők stb.)
       kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már ritkán használják,
       de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy statisztikai mintavételezés alapján alakul
       ki és változhat. Általában jobb az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a „méltó kihívás (worthy
       challenge)” vagy az „egyszerűen vicc (trivial joke)”. EZek csak a bőbeszédű (-v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a
       bőbeszédű üzemmódot a -O paraméter mellett használja, az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb eszköz a
       „növekményes (incremental)” osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc
       ID mezőjének értékét. Ez sebezhetővé teszi őket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési támadással szemben.

       Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával kapcsolatban a https://nmap.org/osdetect/
       címen talál egy leírást.

       Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel lehetséges:

       -O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése)
           Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leírt módon. Választhatja a -A paramétert is, mellyel az
           operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot is elvégezhet.

       --osscan-limit (Az operációs rendszer érzékelését csak az ígéretes állomásokra korlátozza)
           Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy nyitott és egy zárt TCP kapu található. Ennek a
           paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a célpontokon hajtja végre az operációs rendszer érzékelését, amelyek
           megfelelnek ennek a kritériumnak. Ezzel rengeteg idő megtakarítható, különösen ha -PN letapogatást hajt végre sok
           célponton. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a -O vagy a -A paraméterrel engedélyezte az operációs rendszer
           érzékelését.

       --osscan-guess; --fuzzy (Eredmények találgatása)
           Ha az Nmap nem talál pontosan egyező operációs rendszert, esetenként felkínálhat lehetséges közelítő eredményeket.
           Alaphelyzetben ennek a közelítő eredménynek nagyon közelinek kell lennie. Ezeknek a paramétereknek a hatására az Nmap
           sokkal agreszívebben próbálja kitalálni az operációs rendszer típusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált tökéletes
           egyezést és minden találgatás mellé megadja a valószínűséget is (százalékosan).

       --max-os-tries (Maximális próbálkozások száma)
           Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton és nem talál tökéletes egyezést, általában ismét tesz
           egy próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik, ha a feltételek jók az ujjlenyomat ellenőrzéshez és kétszer, ha nem
           jók. Ha alacsonyabb --max-os-tries értéket ad meg (pl. 1), felgyorsíthatja a folyamatot, de elmulaszthat egy olyan
           próbát, ami esetleg pontosan azonosíthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb érték több próbát tesz
           lehetővé, ha a feltételek kedvezőek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az adatbázis bővítése céljából szeretne pontosabb
           ujjlenyomatot előállítani.

NMAP PARANCSFÁJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))
       Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua[8] könnyűsúlyú parancsnyelv
       sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A https://nmap.org/nse/ címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről
       (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az Nmap képességeinek
       kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási
       területei:

       Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját szolgáltatás- és változatérzékelő
       rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylő szolgáltatás
       felderítésekor ez az erő nem használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es változatának azonosításához két független
       próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a
       feladatot és frissíteni tudja a kapukhoz tartozó szolgáltatások információit.

       Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) - Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran hagynak maguk után
       hátsó bejáratokat - például a levélszemetek küldői gyakran használnak szokatlan kapukon működő SMTP kiszolgálókat a leveleik
       továbbítására, vagy a betörők egyfajta FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor Lua
       kóddal ezek a rések könnyen felderíthetők.

       Sebezhetőség érzékelés (kategória vulnerability)- Az NSE képességeinek kihasználásával könnyen azonosíthat olyan
       veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az SMTP kiszolgálók levél-átjátszási képessége tetszőleges
       tartományokból.

       Hálózati felderítés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) — Egyrészt a parancsnyelv és a hatékony
       aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások során begyűjtött információk segítségével az NSE
       lehetőséget nyújt ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az ügyfelekkel olyan
       információkat is begyűjthet, mint például az elérhető NFS/SMB/RPC megosztások, egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az
       éppen bejelentkezett felhasználók száma.

       A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának leegyszerűsítése érdekében minden
       parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a fenti kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A
       kategóriák és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db nevű fájl is telepítésre kerül a parancsfájlok
       mellett. Így például ha egy gépről szeretné megállapítani, hogy fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által
       biztosított egyik parancsfájl segítségével és az nmap --script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen
       kiderítheti. A version kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás kiválasztását
       is. A script.db fájl maga is egy Lua parancsfájl és a --script-updatedb paraméteren keresztül frissíthető.

       Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az adott parancsfájl lefuttatható-e egy
       megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule vagy portrule) és egy action szakasz, mely akkor fut le, ha az előző teszt
       visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek
       minden állomásnál az IP cím, az állomás neve (ha elérhető) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor
       hozzáfér a kapu számához, a protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a
       változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek egy nse kiterjesztéssel.
       Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövőben változhat. Az Nmap figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más
       a kiterjesztése. Az NSE-ről további bőséges dokumentációt találhat (beleértve a programozói felület leírását) a
       https://nmap.org/nse/ címen.

       -sC
           végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl készlettel (egyenértékű a --script=safe,intrusive
           paraméterrel

       --script <paransfájl kategória|könyvtár|fájlnév|all>
           Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az -sC) a kiválasztott parancsfájlokkal. A paraméterek lehetnek
           parancsfájl kategóriák, meghatározott parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó könyvtárak, melyek a célpont ellen
           lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket először kategóriáknak próbálja értelmezni, azután fájloknak vagy
           könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a relatív útvonalak keresési sorrendje az első találatig:
           --datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/ (Windows alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy ./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/
           alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az all paraméter megadásával az Nmap adatbázisában lévő valamennyi parancsfájl
           végrehajtódik.

           Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt (minden nse kiterjesztésű fájlt) a
           könyvtárból. A fájloknak nse kiterjesztéssel kell rendelkezniük. Az Nmap a parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg
           az alkönyvtárakat. Ha egyedi fájlnevet adott meg, akkor nem kötelező a fájlnak nse kiterjesztéssel rendelkeznie.

           Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában találhatóak. A scripts/script.db
           adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes kategóriához tartozó összes
           parancsfájlt. Egy parancsfájl több kategóriához is tartozhat.

       --script-args=<név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4>
           Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek név=érték párokban kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az
           átadott paraméterek egy Lua táblázatban lesznek tárolva és feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek
           karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus értékeknek kell lenniük) és a paraméter táblában kulcsként
           lesznek használva. Az értékek lehetnek karakterláncok vagy maguk is táblázatok (‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az altáblázatok
           segítségével egyes parancsfájloknál felülbírálhatók a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más felhasználói
           név/jelszó párost akar használni). Például átadhatók a következő, vesszővel elválasztott paraméterek:
           user=bar,password=foo, és anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl paramétereit felül akarja bírálni,
           használja az altáblázat indexelésére a parancsfájl azonosítóját (id), mivel a parancsfájlok csak így szerezhetnek
           tudomást a különleges paramétereikről.

       --script-trace
           Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a --packet-trace, csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a aparamétert, akkor
           az összes, parancsfájl által generált kimenő és bejövő forgalom nyomtatásra kerül. A megjelenített információ
           tartalmazza a kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az átvitt adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 5%-a nem
           nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik meg.

       --script-updatedb
           Frissíti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória-cimkék és a fájlnevek közti kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy
           Lua parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a --script paraméterben megadott kategóriák közül ki kell választani
           a szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni, amikor megváltozik egy parancsfájl kategória mezője, ha új
           parancsfájlokat adott hozzá a készlethez, vagy ha eltávolított néhány parancsfájlt a scripts/ könyvtárból.

IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY
       Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy alapértelmezett letapogatás (nmap gépnév) egy helyi
       hálózaton lévő gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idő, amely azonban egyre nő, ahogy növekszik a
       célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a
       változat érzékelés számottevően megnövelik a letapogatás időtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállításoknak,
       különösen ha korlátozták az egységnyi idő alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a
       felgyorsítására sok párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja az Nmap
       működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított Nmap parancsokkal rövid idő alatt megszerezhetik a számukra fontos
       információkat.

       A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap legfrissebb változatának telepítésével
       (gyakran történnek teljesítményt növelő változtatások). Számottevő javulás érhető el az időzítési paraméterek helyes
       megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak.

       Néhány paraméternél használható a time kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendő, de az érték után írt
       's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás időtartamot is. Például a --host-timeout paraméternek
       átadott 900000, 900s és 15m értékek mind ugyanazt jelentik.

       --min-hostgroup <méret>; --max-hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma)
           Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre több állomáson is. Az Nmap ezt úgy csinálja,
           hogy az IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre tapogat le egy csoportot. Általában a nagyobb csoportok
           hatékonyabbak. A hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó eredmények csak akkor érhetők el, ha végetért a teljes
           csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50-es csoportmérettel lett elindítva, a felhasználó addig nem kap semmilyen
           eredményt (kivéve a bőbeszédű üzemmód frissítési információit), amíg az első 50 állomás letapogatása el nem készült.

           Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást használ. Kezdésként csak egy 5 elemből álló
           csoportot hoz létre, így az első eredmények gyorsan megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyamatosan növeli, akár
           1024-ig. A kezdeti csoportméret pontos értéke a megadott paraméterektől függ. A hatékonyabb működés érdekében az Nmap
           nagyobb csoportokat hoz létre az UDP letapogatásoknál, illetve a csak néhány TCP kaput érintő letapogatásoknál.

           Ha a --max-hostgroup paraméterben megadta a maximális csoportméretet, az Nmap ezt nem fogja túllépni. Ha megadja a
           --min-hostgroup paramétert, az Nmap megpróbálja a csoportméretet efölött tartani. Az Nmap kialakíthat kisebb csoportot
           is a megadottnál, ha nem áll rendelkezésre elegendő állomás a megadott minimális csoportméret létrehozásához. Megadható
           mindkét határérték is, hogy a csoportméret egy meghatározott sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.

           Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a részében, mikor még csak az állomások felderítése
           történik. Ebbe beletartozik az egyszerű visszhang letapogatás is(-sP). Az állomások felderítése mindig nagy csoportokban
           történik a sebesség és a pontosság növelésének érdekében.

           Ezeknek a paramétereknek az elsődleges haszna egy megfelelő méretű minimális csoprt létrehozása, így a teljes
           letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott választás a 256-os csoport, így egy hálózat C osztályú blokkokban
           tapogatható le. Sok kaput tartalmazó letapogatásnál ezt a számot nem célszerű túllépni. Ha a letapogatás csak néhány
           kapura korlátozódik, a csoportméret akár 2048-ig (vagy tovább) is növelhető.

       --min-parallelism <szám>; --max-parallelism <szám> (Párhuzamos próbák beállítása)
           Ezekkel a paraméterekkel meghatározható, hogy az állomások egy csoportja felé párhuzamosan hány próba küldhető. Ez a
           kapuk letapogatására és az állomások felderítésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az Nmap a hálózat teljesítménye
           alapján kiszámítja az ideális - de folyton változó - párhuzamosság mértékét. Ha az átvitel során csomagvesztés alakul
           ki, az Nmap lassít és kevesebb próbát küld ki. Az ideális próbaszám a hálózat minőségének javulása alapján lassan
           emelkedik. Ezekkel a paraméterekkel egy minimum és egy maximum határt szabhat ezeknek az értékeknek. Ha a hálózat
           megbízhatatlannak bizonyul, a párhuzamosság értéke akár 1-re is csökkenhet, míg tökéletes feltételek esetén a párszázas
           értéket is elérheti.

           A legáltalánosabb felhasználás, mikor a --min-parallelism értékét egynél magasabbra állítják, hogy felgyorsítsák a
           gyengébb teljesítményű állomások vagy hálózatok letapogatását. Ezzel a paraméterrel eléggé kockázatos játszani, mert egy
           túl magas érték ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek az állításával korlátozzuk az Nmap azon képességét, hogy a
           hálózat paraméterei alapján dinamikusan szabályozza a párhuzamos működést. A 10-es érték elég jó lehet, de érdemesebb
           ezt a paramétert csak a legvégső esetben beállítani.

           A --max-parallelism paraméter szintén beállítható 1-re, ezzel megakadályozható, hogy az Nmap egyszerre egynél több
           próbát küldjön a célpont felé. Ez jól használható a --scan-delay paraméterrel együtt (lásd később), bár ez utóbbi
           önmagában is jól használható.

       --min-rtt-timeout <idő>, --max-rtt-timeout <idő>, --initial-rtt-timeout <idő> (Próbák érvényességi ideje)
           Az Nmap kezel egy futó időzítőt annak meghatározására, hogy mennyi ideig várjon egy próba esetén a válaszra, mielőtt
           feladná vagy újra megpróbálná. Ennek a kiszámítása azok alapján történik, hogy az előző próbákra mennyi idő alatt
           érkezett válasz. Ha a hálózati késleltetés jelentős és folyton változik, ez az érték akár néhány másodpercre is nőhet.
           Az érték indulhat egy magasabb szintről is és egy nem válaszoló állomás esetén ezen a szinten is marad.

           Az alapértelmezettnél alacsonyabb --max-rtt-timeout és --initial-rtt-timeout érték jelentősen lerövidíti a letapogatás
           idejét. Ez különösen igaz a visszhang nélküli (-PN) letapogatásoknál és az erős tűzfallal védett hálózatoknál. Azonban
           nem szabad túl agresszíven gondolkodni. Túl alacsony értéknél a letapogatási idő meg is nőhet, mivel a próbák ideje
           lejár és ismétlésre kerülnek, mialatt az előző próbákra adott válaszok még úton vannak visszafelé.

           Ha az összes állomás egy helyi hálózaton található, 100 milliszekundum --max-rtt-timeout érték eléggé agresszív. Ha
           menet közben útválasztó is található, érdemesebb először az ICMP ping eszközzel, vagy más csomagösszeállító programmal
           (például hping2) letesztelni a hálózat minőségét. Válassza ki 10 csomagból a leghosszabb válaszidejűt. Az
           --initial-rtt-timeout értéke lehet ennek a duplája, a --max-rtt-timeout pedig a három- vagy négyszerese. A maximum RTT
           értékét általában nem érdemes 100 milliszekundumnál kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra választani.

           A --min-rtt-timeout egy ritkán használt paraméter, de hasznos lehet, ha a hálózat annyira megbízhatatlan, hogy az Nmap
           alapértékei is túl agresszívnek bizonyulnak.

       --max-retries <próbák> (Hányszor küldje újra egy kapura a letapogatási próbát)
           Ha az Nmap nem kap választ aegy letapogatási próbára, ez jelentheti azt, hogy a kaput tűzfallal szűrik, vagy a válasz
           elveszett a hálózatban. De jelentheti azt is, hogy a kapu forgalma limitált és átmenetileg nem tud válaszolni. Így az
           Nmap ismét elküldi a próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati teljesítményt érzékel, ezt többször is megismételheti mielőtt
           feladná a próbálkozást. Bár ez javítja a pontosságot, de egyben elnyújtja a letapogatás idejét is. Ha a teljesítmény
           fontos szempont, a letapogatás felgyorsítható az újrapróbálkozások számának korlátozásával. Megadhat akár --max-retries
           0 értéket is, hogy megakadályozza az újrapróbálkozást, azonban ez ritkán ajánlott.

           Az alapérték (ha nem használ -T sablont) 10 ismétlés. Ha a hálózat megbízható és a célállomás forgalmát nem
           szabályozták, az Nmap általában csak egyszer ismétli meg a próbát. Így a legtöbb célpont letapogatására nincs hatással,
           ha a --max-retries értékét például 3-ra csökkenti. Ilyen alacsony értékek csak a lassú (korlátozott) célállomások
           letapogatását gyorsítják fel. Mivel adatokat veszíthet azzal, ha az Nmap korábban feladja egy kapu letapogatását, ezért
           hasznosabb a --host-timeout paraméter időzítésének lejártát megvárni és elveszteni a célponttal kapcsolatos valamennyi
           adatot, mint hiányos adatokkal dolgozni.

       --host-timeout <idő> (Lassú célpontoknál ennyi idő után feladja a próbálkozást)
           Néhány állomás letapogatása hosszú idő vesz igénybe. Ezt okozhatja gyenge vagy megbízhatatlan hálózati eszköz vagy
           program, a forgalom szabályozása, vagy egy szigorú szabályokkal rendelkező tűzfal. A letapogatott állomások leglassabb
           néhány százaléka emésztheti fel a letapogatási idő nagyrészét. Néha jobb csökkenteni az időveszteséget és átugrani az
           ilyen célpontokat már az elején. Adja meg a --host-timeout paraméterben azt a maximális időt, amennyit hajlandó egy-egy
           állomás válaszára várni. Hasznos lehet a 30m beállítás, így az Nmap nem tölt fél óránál többet egy állomás
           vizsgálatával. Mivel ezalatt az Nmap más állomásokat is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem tekinthető teljes
           veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az időzítése, az Nmap kihagyja a listából. Nen készül kapulista, nincs operációs
           rendszer felderítés és változat érzékelés sem.

       --scan-delay <idő>; --max-scan-delay <idő> (A próbák közti késleltetés)
           Ezzel a paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy a célpont felé küldendő próbák között a megadott időtartamot
           várjon. Ez különösen hasznos olyan célpontok esetében, amelyeknek forgalma szabályozott. A Solaris állomások (sok mással
           egyetemben) például az UDP letapogatási próbákra másodpercenként csak egy ICMP választ küldenek. Minden további
           elküldött próba csak veszteség. A --scan-delay értékének 1s-os beállításával az Nmap lelassítható erre a sebességre. Az
           Nmap megpróbálja érzékelni a forgalomszabályzást és pontosan beállítani a próbák közti késleltetést, azonban nem okoz
           gondot az érték kézzel történő megadása sem.

           Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést, hogy megbirkózzon a forgalomszabályzással, a letapogatás drámaian
           lelassul. A --max-scan-delay paraméterrel megadhatja a két próba közti legnagyobb megengedett késleltetést. Ha ezt az
           értéket túl alacsonyra választja, az feleslegesen újraküldött csomagokat generál, ami egy szigorú forgalomkorlátozással
           működő állomásnál kihagyott kapukhoz vezethet.

           A --scan-delay paraméter másik felhasználása a küszöbérték figyelés alapján működő behatolás érzékelő és megelőző
           rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.

       --defeat-rst-ratelimit
           Sok állomás hosszú késleltetésű forgalomszabályzást használ a kiküldhető ICMP hibaüzenetek (például kapu nem elérhető)
           mennyiségének korlátozására. Néhány rendszer ugyanilyen korlátozásokat használ az RST (reset) csomagok esetébenis. Ez
           drámaian lelassítja az Nmap működését, mivel megpróbál alkalmazkodni ehhez a korlátozáshoz. A --defeat-rst-ratelimit
           paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy hagyja figyelmen kívül az ilyen korlátozásokat (például a SYN
           letapogatásnál, mely a nem válaszoló kapukat nem nyitott állapotúként kezeli).

           Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot, hiszen néhány kapu elérhetetlennek bizonyul, mivel az Nmap
           nem vár eléggé sokáig a korlátozott RST válaszra. Egy SYN letapogatásnál a válasz nélküli kapuk jelölése szűrt lesz
           ahelyett, hogy az RST csomag megvárásával zárt jelölést kapna. Ez a paraméter hasznos lehet akkor, ha csak a nyitott
           kapuk érdekesek és nem kell különbséget tenni a zárt és a szűrt kapuk között.

       -T <paranoid|sneaky|polite|normal|aggressive|insane> (Időzítési sablon)
           Bár az előzőekben tárgyalt időzítési paraméterek eléggé hatékonyak és eredményesek, de néhány felhasználó túl
           bonyolultnak találhatja őket. Ráadásul a megfelelő értékek kiválasztása gyakran hosszabb idő igényel, mint az
           optimalizálni kívánt letapogatási művelet maga. Az Nmap felkínál egy egyszerűbb megközelítést is hat időzítési sablon
           segítségével. Ezeket megadhatja a -T paraméterrel és a számukkal (0–5) vagy a nevükkel. A sablonok nevei: paranoid (0),
           trükkös [sneaky]) (1), udvarias [polite] (2), normál [normal] (3), agresszív [aggressive] (4) és rült [insane] (5). Az
           első kettő a behatolásérzékelők megtévesztésére szolgál. Az udvarias mód lassú letapogatást végez kevesebb
           sávszélességet, valamint a célállomáson kevesebb erőforrást használva. A normál mód az alapértelmezett, így a -T3
           paraméter megadása semmilyen változást nem idéz elő. Az agresszív mód felgyorsítja a letapogatást azt feltételezve, hogy
           gyors és megbízható hálózatot használ. Végül az őrült mód azt feltételezi, hogy egy különösen gyors hálózatot használ és
           a sebesség érdekében hajlandó feláldozni valamennyit a pontosságból.

           Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen agresszív, de meghagyja a lehetőséget az Nmap
           programnak, hogy az időzítéseket maga álltsa be. A sablonok ezen kívül elvégeznek néhány olyan sebesség beállítást,
           melyek önálló paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a -T4 paraméter megakadályozza, hogy a dinamikusan változó
           letapogatásikésleltetés a TCP kapukon meghaladja a 10 milliszekundumot, míg a -T5 paraméter ugyanezt az értéket 5
           milliszekundumra korlátozza. A sablonok mellett továbbra is használhatóak az egyedi időzítési paraméterek és ezek minden
           esetben felülbírálják a sablonokban beállított alapértékeket. Modern és megbízható hálózatok letapogatása esetén
           ajánlott a -T4 paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még akkor is, ha egyedi időzítési paramétereket
           használ, így kihasználhatja a sablonban lévő kisebb extra optimalizációt is.

           Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot használ, javasolt a -T4 paraméter állandó használata. Néhányan
           szeretik használni a -T5 paramétert, ám ez sok esetben túl agresszív lehet. Vannak akik a -T2 paramétert szeretik
           használni, mert azt gondolják, hogy így kisebb valószínűséggel döntik romba a célpontot, vagy mert magukat általában
           udvarias embernek gondolják. Ők azonban gyakran nem veszik észre, hogy a -Tpolite valójában milyen lassú. Ez a
           letapogatás tízszer hosszabb is lehet, mint egy alapértelemeztt. Az alapértelmezett időzítésnél (-T3) ritkán fordulnak
           elő összeomlások vagy sávszélesség problémák, ezért vatoss letapogatásnál célszerű ezt használni. Ezeknek a problémáknak
           a csökkentésére sokkal alkalmasabb a változat érzékelés elhagyása, mint az időzítési paraméterek állítgatása.

           Bár a -T0 és -T1 paraméterek hasznosak a behatolásérzékelők megtévesztésére, de sok célgép vagy kapu esetén a
           letapogatási idő különösen elnyújtják. Ilyen hosszú letapogatások esetén hasznosabb az időzítési paraméterek kézzel
           történő beállítása, mint a -T0 és -T1 paraméterekhez tartozó konzerv értékek használata.

           A T0 fő működési elve a letapogatások sorbaállítása, így egyszerre csak egy kaput tapogat le és a minden próba után vár
           5 percet. A T1 és T2 beállításai hasonlóak, de a próbák között csak 15 másodpercet, illetve 0.4 másodpercet várnak. A T3
           az Nmap alapértelmezett beállítása, mely már használja a párhuzamos működést is. A T4 paraméter megfelel a
           --max-rtt-timeout 1250 --initial-rtt-timeout 500 --max-retries 6 beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 0.01
           másodpercre állítja. A T5 megfelel a --max-rtt-timeout 300 --min-rtt-timeout 50 --initial-rtt-timeout 250 --max-retries
           2 --host-timeout 15m beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 5 milliszekundumra állítja.

TŰZFAL/IDS MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS
       Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális IP címtartománnyal, melyben bárki
       bárkivel kapcsolatot létesíthet. Itt bármely állomás információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek a
       munkahelyükről is elérhetik az otthoni rendszereiket, beállíthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy korán
       érkezett vendég előtt. Azonban a címtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a
       megvalósítása nehézkessé vált. Az 1990-es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal a kifejezett szándékkal
       hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerítettek le az Internetről alkalmazás szűrőkkel,
       hálózati címfordítókkal és csomagszűrőkkel. Az információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba kényszerítették.

       A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy hálózat felderítését. Nehezebbé teszik a
       hétköznapi hálózati felderítést, mivel éppen ebbőlk a célból tervezik őket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetőséget
       kínál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének ellenőrzéséhez. Arra is lehetőséget biztosít, hogy
       bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének
       megértésére, ha megpróbálja legyőzni azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebből a
       fejezetből a saját hálózata ellen. Indítson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú
       támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül.

       Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenőrzik a hálózati forgalmat
       behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes
       érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgő támadás előjelei. A legtöbb ilyen
       terméket azóta átalakították behatolás megelőző rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak ítélt forgalmat. A
       hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek szállítóinak nagy bánata, hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz
       felismerni a rossz szándékot. A kellő türelemmel és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a
       segítségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell küzdeniük a rengeteg téves
       jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását.

       Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget a tűzfalak megkerülésére, vagy az IDS rendszerek
       megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy
       rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket fogják
       használni, legfeljebb más eszközt fognak használni, vagy maguk írják bele azokat az Nmap programba. Eközben a rendszergazdák
       egyre nehezebben fogják tudni ellátni a munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót
       használni, mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését megakadályozni.

       Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és érzékelésére. Ehhez tudás és
       tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leírásnak a kereteit, így csak a kapcsolódó
       paraméterek felsorolására és működésük rövid leírására szorítkozunk.

       -f (csomagok tördelése); --mtu (a megadott MTU érték használata)
           Az -f paraméter használatakor a megadott letapogatást (beleértve a visszhang letapogatást is) az Nmap apróra tördelt IP
           csomagokkal hajtja végre. Az alapötlet az, hogy osszuk el a TCP fejlécet több csomagra, így nehezítve meg a
           csomagszűrők, behatolás érzékelők és más zavaró eszközök dolgát a tevékenységünk felismerésében. Azonban legyen óvatos!
           Néhány programnak gondot jelent az ilyen apró csomagok kezelése. A jó öreg Sniffit szaglászóprogram az első töredék
           vételekor azonnal szegmentációs hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy kisebb darabokra
           tördeli a csomagokat az IP fejléc után. Így egy 20 bájtos TCP fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot, egy
           csomag pedig a maradék 4 bájtot fog szállítani. Természetesen minden darab tartalmaz egy IP fejlécet is. Ha ismét
           megadja az -f paramétert, akkor 16 bájtos töredékeket fog használni (csökkentve a töredékek számát). De megadhat saját
           eltolási értéket is az --mtu paraméter használatával. Ne használja egyszerre az -f és az --mtu paramétert. Az eltolás
           értékének mindig oszthatónak kell lennie nyolccal. Míg egyes csomagszűrőkön és tűzfalakon nem csúsznak át a töredezett
           csomagok (ilyen például a Linux rendszermag bekapcsolt CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba állítja a
           töredékeket), addig egyes eszközök nem engedhetik meg ezt a teljesítmény csökkenést, így tiltják ezt a lehetőséget.
           Ismét más rendszerek azért nem engedélyezik ezt, mert a töredékek más-más útvonalon érkezhetnek a hálózatba. Néhány
           forrásrendszer a rendszermagon belül állítja össze a kimenő csomagtöredékeket. Erre példa a Linux iptables
           kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos lehessen abban, hogy a kimenő csomagok töredezettek, futtasson a letapogatással
           együtt egy szaglászót is, mint például a Wireshark. Ha az ön operációs rendszer ilyen problémákat okoz, próbálja ki a
           --send-eth paramétert, így kikerülheti az IP réteget és nyers ethernet kereteket küldhet el.

       -D <csali1 [,csali2][,ME],...> (Letapogatás álcázása csalikkal)
           Végrehajt egy letapogatást csalik használatával, így a célpont azt érzékeli, hogy a csaliként megadott állomások is
           letapogatással próbálkoznak. Így az IDS rendszere egyidőben 5-10 letapogatást is érzékel, de nem tudja eldönteni, melyik
           a valós IP cím és melyik az ártatlan csali. Bár ezek legyőzhetőek útválasztón keresztüli nyomkövetéssel, a válasz
           eldobásával és más aktív eljárásokkal, de általánosságban ez egy jó mödszer a saját IP cím elrejtésére.

           A csalikat listáját vesszővel kell elválasztani. Kiegészítésként használhatja a ME paramétert a csalik listájában, amely
           a saját IP címét jelenti. Ha a ME paramétert a hatodik vagy későbbi pozícióban használja, a legtöbb letapogatás érzékelő
           (mint például a Solaris Scanlogd) valószínűleg egyáltalán nem fogja megjeleníteni az IP címét. Ha nem használja a ME
           paramétert, az Nmap véletlen pozícióba teszi az IP címét. Használhatja az RND paramétert, így véletlenszerű, nem
           fenntartott IP címeket generálhat, vagy az RND:<szám> paramétert, így a <szám>-nak megfelelő mennyiségű IP címet kap.

           Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élő állomásoknak kell lenniük, különben véletlenül SYN elárasztásnak teheti ki a
           célpontokat. Ráadásul eléggé könnyű kitalálni a támadó kilétét, ha az IP címek közül csak egy él a hálózaton. Célszerűbb
           nevek helyett IP címeket használni (így a csalik hálózatában lévő névszerverek naplóiban nem jelenik meg az Ön IP címe).

           A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az ICMP, SYN, ACK vagy bármi más használatakor) mind a
           későbbi kapuletapogatásoknál használja. Szintén használja a csalikat a távoli ooperációs rendszer felderítésekor (-O).
           Nem használ csalikat a változat érzékeléskor és a TCP kapcsolódási letapogatásnál.

           Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassíthatja a letapogatást és ronthatja a pontosságot. Ezen kívül néhány
           szolgáltató kiszűri a hamisított csomagokat, bár a legtöbb nem foglalkozik velük egyáltalán.

       -S <IP cím> (Hamis forráscím)
           Néhány esetben az Nmap nem tudja meghatározni az Ön forráscímét (ilyenkor az Nmap figyelmeztető üzenetet küld). Ilyenkor
           az -S paraméter után adja meg annak a hálózati illesztőnek az IP címét, amelyen keresztül a csomagokat küldeni szeretné.

           Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy amikor a célponttal elhiteti, hogy valaki más próbálja meg
           letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt látja, hogy egy versenytársa próbálja meg letapogatni! Az ilyen
           használathoz általában szükség van az -e és a -PN paraméterek használatára is. Jegyezze meg, hogy ilyenkor semmilyen
           választ nem fog kapni (azok a hamisított feladóhoz továbbítódnak), így az Nmap sem tud használható jelentést készíteni.

       -e <illesztő> (Megadott illesztő használata)
           Megadja, hogy az Nmap melyik illesztőt használja a csomagok küldésére és fogadására. Az Nmap ezt automatikusan is képes
           érzékelni, de meg is adhatja, ha ez nem történik meg.

       --source-port <kapu száma>; -g <portnumber> (A forráskapu számának hamisítása)
           Az egyik meglepően elterjedt hiba, hogy a forráskapu alapján bíznak meg egyes hálózati forgalmakban. Könnyű megérteni,
           miért is van ez így. Egy rendszergazda szeretne beállítani egy új, csillogó tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a
           felhasználók elárasztják a panaszaikkal, mivel a programjaik többé nem működnek. Különösen a névfeloldással lehetnek
           problémák, mivel a külső hálózatból érkező UDP DNS válaszok többé nem tudnak belépni a belső hálózatba. Az FTP egy másik
           szokványos példa. Aktív FTP átviteleknél a kiszolgáló megpróbál visszafelé felépíteni egy kapcsolatot az ügyfél által
           kért fájl átviteléhez.

           Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások, akár alkalmazásszűrők, akár protokoll feldolgozó tűzfalmodulok
           formájában. Sajnos vannak könnyebb, de kevésbé biztonságos megoldások is. Felismervén, hogy a DNS válaszok az 53-as
           kapuról, az aktív FTP kapcsolatok pedig a 20-as kapuról érkeznek, a legtöbb rendszergazda beleesik abba a csapdába, hogy
           egyszerűen engedélyezi ezekről a kapukról a bejövő forgalmat. Gyakran azt feltételezik, hogy a támadók nem ismerik fel
           és nem használják ki ezeket a réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak ideiglenes lesz, amíg egy biztonságosabb
           megoldást nem találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.

           Ám nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a csapdába. Számos termék érkezik ilyen gyenge szabályokkal. Különösen
           a Microsoft bűnös ebben a körben. A Windows 2000 és Windows XP rendszerekkel szállított IPsec szűrő tartalamaz egy
           hallgatólagos szabályt, mely beenged minden TCP és UDP forgalmat, mely a 88-as forráskapuról érkezik (Kerberos). Egy
           másik, jól ismert eset volt a Zone Alarm személyi tűzfalakban a 2.1.25-ös változatig meglévő hiba, mely beengedett
           minden UDP forgalmat az 53-as (DNS) vagy a 67-es (DHCP) forráskapukról.

           Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a -g és a --source-port paramétereket biztosítja (ezek egyenértékűek). Csak
           adja meg kapu számát és amennyiben lehetséges, az Nmap ezzel a forráskapuval fogja elküldeni a próbákat. Bizonyos
           operációs rendszer érzékelési tesztekhez az Nmap más kaput fog használni a helyes működéshez. A DNS kérések
           végrehajtásakor a --source-port beállításait nem veszi figyelembe, mivel ezeknek a kéréseknek a kezelését az Nmap a
           rendszer könyvtárain keresztül végzi. A legtöbb TCP letapogatás, beleértve a SYN letapogatást, valamint az UDP
           letapogatás teljes mértékben támogatja ezt a paramétert.

       --data-length <szám> (Véletlen adatok hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz)
           Normális esetben az Nmap csak minimális méretű csomagokat küld, melyek csak a fejlécet tartalmazzák. Így a TCP csomagjai
           általában csak 40, az ICMP visszhang kérései pedig csak 28 bájt hosszúak. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap a
           megadott számú véletlen bájtot fűz hozzá a legtöbb elküdött csomaghoz. Az operációs rendszer érzékelésének (-O)
           próbacsomagjait ez nem érinti, mivel a pontosság miatt itt állandó próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és
           kapuletapogató csomag azonban támogatja ezt a paramétert. Ez egy kicsit lelassítja a letapogatást, viszont kevésbé lesz
           feltűnő.

       --ip-options <S|R [útvonal]|L [útvonal]|T|U ... >; --ip-options <hexa karakterlánc> (Csomagok küldése megadott IP
       paraméterekkel)
           Az IP protokoll[9] leírása felkínál pár paramétert, melyek a csomagok fejlécében használhatók. Nem úgy, mint a széles
           körben használt TCP paraméterek, az IP paraméterek ritkán láthatók praktikus és biztonsági megfontolások miatt.
           Valójában az Interneten lévő legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes paramétereket, mint például a forrás nyomkövetést.
           Néhány esetben a paraméterek hasznosak lehetnek a célpont felé vezető útvonal felderítésében és manipulálásában. Például
           felhasználhatja az útvonal rögzítése paramétert a célponthoz vezető útvonal felderítéséhez még akkor is, ha a
           hagyományos traceroute nem jár sikerrel. Vagy ha a csomagokat bizonyos tűzfalak eldobják, megadhat egy másik útvonalat a
           szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.

           Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az --ip-options után beírja az értékeket. A hexadecimális értékeket
           mindig \x karakterrek kezdje, majd következik két szám. Bizonyos karaktereket ismételhet is, ha a karakter után egy
           csillagot ír, majd megadja az ismétlések számát. Például a \x01\x07\x04\x00*36\x01 egy olyan hexadecimális
           karaktersorozat, mely 36 darab NULL bájtot tartalmaz.

           Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb módját is felkínálja. Az R, T és U paraméterekkel az útvonal rögzítését,
           az időbélyeg rögzítését, vagy mindkettőt kérheti. A laza vagy a szigorú útvonalkövetést az L vagy az S paraméter és az
           IP címek szóközzel elválasztott listájának megadásával kérhet.

           Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a beérkezett csomagokban lévő beállításokat, adja meg a --packet-trace
           paramétert. Ha további információkra és példákra kíváncsi az Nmap programban használható IP paraméterekkel kapcsolatban,
           látogasson el a http://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html címre.

       --ttl <érték> (A time-to-live mező beállítása)
           Beállítja az IPv4 csomag time-to-live mezőjét a megadott értékre.

       --randomize-hosts (Összekeveri a célpontok sorrendjét)
           Utasítja az Nmap programot, hogy a letapogatás előtt keverje össze a célpontok csoportjának sorrendjét (maximum 16384
           gép). Ez a letapogatást kevésbé nyilvánvalóvá teszi a legtöbb hálózati megfigyelő rendszer számára, különösen ha egy
           lassú időzítéssel is kombinálja. Ha nagyobb csoportot szeretne megkeverni, állítsa be a PING_GROUP_SZ paramétert az
           nmap.h fájlban és fordítsa le újra a programot. Egy másik megoldás lehet, ha a célpontok címeit egy lista letapogatással
           szedi össze (-sL -n -oN fájlnév), megkeveri azokat egy Perl parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap programnak
           az -iL paraméterrel.

       --spoof-mac <MAC cím, előtag vagy gyártó name> (MAC cím hamisítása)
           Arra utasítja az Nmap programot, hogy az összes elküldött ethernet kerethez a megadott MAC címet használja. Ehhez a
           paraméterhez automatikusan hozzáadódik a --send-eth paraméter is, így biztosítva, hogy az Nmap valójában ethernet-szintű
           csomagokat küldjön. A MAC cím több formátumban is megadható. Ha a megadott paraméter egy egyszerű „0”, az Nmap egy
           teljesen véletlen MAC címet választ arra munkamenetre. Ha a megadott karakterlánc páros számú hexadecimális számból áll
           (a párok elválaszthatók kettősponttal), az Nmap ezt a MAC címet fogja használni. Ha kevesebb, mint 12 számjegyet adott
           meg, az Nmap a fennmaradó részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a megadott érték nem 0 vagy hexadecimális
           karakterlánc, az Nmap elvégez egy keresést az nmap-mac-prefixes fájlban, hogy található-e a megadott karakterlánccal
           megegyező nevű gyártó (ez érzékeny a nagy- és kisbetűkre). Ha talál egyezést, az Nmap a gyártó OUI mezőjét fogja
           használni (3 bájtos előtag), a fennmaradó 3 bájtot pedig véletlen értékekkel tölti fel. Példák az érvényes --spoof-mac
           paraméterre: Apple, 0, 01:02:03:04:05:06, deadbeefcafe, 0020F2 és Cisco.

       --badsum (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel)
           Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP ellenőrző összeggel fogja elküldeni a célpont felé. Mivel elméletileg minden
           állomás IP verme az ilyen csomagokat helyesen eldobja, ezért bármilyen válasz tűzfalra vagy IDS rendszerre utal, melyek
           nem foglalkoznak az ellenőrző összeg vizsgálatával. További részletek erről a technikáról a https://nmap.org/p60-12.txt
           címen.

KIMENET
       Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa generált kimenet használható. A bonyolult tesztek és
       eljárások keveset érnek, ha az eredményt nem áttekinthető és érhető módon szolgáltatják. Az Nmap programot annyiféle módon
       használják emberek és más programok is, hogy egyféle kimeneti formátum nem lenne megfelelő mindenkinek. Így az Nmap többféle
       formátumot kínál, beleértve az emberek számára hasznos interaktív módot és a programok által könnyen feldolgozható XML-t.

       A különböző kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetővé teszi mind a kimenet, mind a hibakeresési
       információk bőbeszédűségének beállítását. A kimenti adatok mind a szabványos kimenetre, mind egy megadott nevű fájlba
       kerülhetnek. Az Nmap képes a fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülírni azt. A kimeneti fájlok alkalmasak még megszakított
       letapogatások folytatására is.

       Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhető el. Az alapértelmezett elnevezése az interaktív kimenet amely a szabványos
       kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy normál kimenet is, mely csak annyiban különbözik az interaktívtól, hogy kevesebb
       futásidejű üzenetet és figyelmeztetést jelenít meg, mivel feltételezi, hogy az adatok elemzésére csak a letapogatás
       befejezése után kerül sor, nem pedig folyamatosan.

       Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti típus, mivel átalakítható HTML dokumentummá, könnyen feldolgozható más
       programmal (mint például az Nmap grafikus felülete) és adatbázisba is importálható.

       A fennmaradó két kimeneti típus közül az egyik az egyszerű grep által feldolgozható kimenet, mely a legtöbb információt
       jeleníti meg az állomásról egy sorban, a másik a sCRiPt KiDDi3 0utPUt azoknak, akik úgy gondolnak magukra, mint |<-r4d.

       Míg az alapértelmezett interaktív kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, a többi négy formátum ugyanazt a szintaktikát
       használja. Egyetlen paraméterük van, az eredményt tároló fájl neve. Több formátum is megadható egyszerre, de minden formátum
       csak egyszer használható. Például ha szeretné később átnézni a normál kimenet eredményét és egyben szeretné programmal is
       feldolgozni, akkor használhatja az -oX myscan.xml -oN myscan.nmap paramétert. Bár ebben a fejezetben az egyszerűség kedvéért
       rövid fájlneveket használunk (például myscan.xml), általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bíró neveket használni. A nevek
       kiválasztásakor figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy egy-két szavas rövid leírást a munka
       típusáról.

       Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettől függetlenül az interaktív kimenetet
       megjeleníti a szabvány kimeneten. Például az nmap -oX myscan.xml célpont parancs az XML kimenetet a myscan.xml fájlba írja
       és egyben megjeleníti azt az interaktív kimenetet is, amely az -oX paraméter megadása nélkül is megjelent volna. Ez a
       viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum után egy kötőjelet ad meg paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az
       interaktív kimenetet és ehelyett a szabványos kimeneti adatfolyamba írja a kívánt kimeneti formátumú adatokat. Így az nmap
       -oX - célpont parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat továbbra is a normál hibakimenetre,
       a stderr eszközre írja.

       Az Nmap más paramétereitől eltérően a naplófájl paraméterjelzője (mint az -oX) és a fájlnév vagy kötőjel között kötelező
       szóközt hagyni. Ha ezt elhagyja és például az -oG- vagy az -oXscan.xml formátumban adja meg a paramétert, akkor
       kompatibilitási okoból egy normál formátumú kimeneti fájl jön létre G- és Xscan.xml nevekkel.

       Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek strftime()-szerű átalakítását. A %H, %M, %S, %m, %d, %y és %Y
       megadása pontosan azt jelenti, mint az strftime() függvényben. A %T ugyanazt jelenti, mint a %H%M%S, a %R ugyanazt jelenti,
       mint a %H%M és a %D ugyanazt jelenti, mint a %m%d%y. ha a % jelet bármilyen más karakter követi, akkor azt a karaktert
       egyszerűen tovább adja (például a %% egy százalékjelet ad tovább). Így az -oX 'scan-%T-%D.xml' paraméter megadása egy XML
       fájlt hoz létre scan-144840-121307.xml névvel.

       Az Nmap lehetőséget biztosít a letapogatás részletességének beállítására, valamint arra, hogy az eredményeket hozzáfűzze egy
       meglévő fájlhoz ahelyett, hogy felülírná. A paraméterek leírása az alábbiakban található.

       Nmap kimeneti formátumok

       -oN <fájlnév> (normál kimenet)
           Ezzel a kéréssel a normál kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Ahogy a fentiekben olvashatta, ez egy kicsit
           különbözik az interaktív kimenettől.

       -oX <fájlnév> (XML kimenet)
           Ezzel a kéréssel az XML kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Az Nmap a fájlhoz hozzáfűz egy dokumentum
           típusmeghatározást si (DTD), így az XML feldolgozók ellenőrizhetik az Nmap XML kimenetét. Bár ez elsősorban programbeli
           felhasználásra készült, de segítséget nyújt az embereknek is az Nmap XML kimenetének értelmezésében. A DTD leírja a
           formátum érvényes elemeit és gyakran felsorolja a tulajdonságokat és azok értékeit is. A legfrissebb változat mindig
           megtalálható a https://nmap.org/data/nmap.dtd címen.

           XML egy stabil formátumot kínál, mely programból könnyen feldolgozható. Ingyenes XML feldolgozók az összes nagyobb
           programozási nyelvhez elérhetők, beleértve a C/C++, Perl, Python és Java nyelveket. Az Nmap kimenetének feldolgozására
           és működésének vezérlésére a legtöbb nyelvhez már készültek kapcsolódó munkák. Perl CPAN példák találhatók a
           Nmap::Scanner[10] és a Nmap::Parser[11] címeken. A legtöbb esetben az XML az előnyben részesített formátum.

           Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stíluslapra, melynek segítségével az eredmények HTML formátumra alakíthatók. Ezt a
           legegyszerűbben úgy használhatja, hogy az XML kimenetet betölti egy böngészőbe. Alapesetben ez csak azon a gépen
           működik, amelyen az Nmap fut (vagy egy hasonlóan beálított gépen), mivel az nmap.xsl elérési útvonala bele van drótozva
           a programba. A --webxml vagy a --stylesheet paraméterek megadásával olyan hordozható XML fájlt hozhat létre, mely
           bármely Internetre kötött gépen megjeleníthető HTML formátumban.

       -oS <fájlnév> (Szkriptkölyök kimenet)
           A szkriptkölyök kimenet olyan, mint az interaktív kimenet, csak még átmegy egy végső feldolgozáson. Így jobban passzol
           az olyan hekkerek lelkivilágához, akik előzőleg lenézték az Nmap egységes helyesírását és a nagybetűk használatát.
           Gyenge humorérzékűek úgy gondolhatják, hogy ez a paraméter nevetségessé akarja tenni a szkriptkölyköket ahelyett, hogy
           „segítené őket”.

       -oG <fájlnév> (grep által feldolgozható kimenet)
           Ez a kimenti formátum maradt a végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML sokkal használhatóbb és tapasztalat
           felhasználók számára majdnem olyan kényelmes is. Az XML egy szabvány, melyet feldolgozó programok százai támogatnak, míg
           a greppel feldolgozható kimenet csak egy egyszerű barkácsolás. Az XML könnyen bővíthető az új Nmap tulajdonságok
           támogatásához, míg ezek a bővítések a helyhiány miatt gyakran kimaradnak a greppel feldolgozható kimentből.

           Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig nagyon népszerű. Egyszerű formátumú, mely minden egyes
           célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, egyszerűen kereshető és feldolgozható olyan alap Unix eszközökkel, mint a
           grep, awk, cut, sed, diff, vagy egy Perl parancsfájl. Emellett használható még egyszeri tesztek parancssorból történő
           elvégzésére. Az összes nyitott SSH kapujú, vagy Solaris operációs rendszert futtató állomás megtalálásához elég egy
           egyszerű greppel feldolgozható kimenet, melyet az awk vagy a cut programba átirányítva kinyomtatható a kívánt
           információ.

           A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekből (#-tel kezdődő sorok) és a célpont soraiból áll. A célpont sora 6
           címzett mezőt tartalmaz, tabulátorral elválasztva, kettősponttal a végén. A mezők nevei: Állomás (Host), Kapuk (Ports),
           Protokollok (Protocols), Mellőzött állapot (Ignored State), Operációs rendszer (OS), Sorozatszám (Seq Index), IP ID és
           Állapot (Status).

           Ezek közül a mezők közül általábana legfontosabb a Ports, mely információkat tartalmaz az összes érdekes kapuról. Ez egy
           vesszővel elválasztott lista. Minden egyes bejegyzés egy-egy kaput jelent és hét almezőt tartalmaz perjellel (/)
           elválasztva. Az almezők nevei: Kapuszám (Port number), Állapot (State), Protokoll (Protocol), Tulajdonos (Owner),
           Szolgáltatás (Service), SunRPC info és Változat (Version info).

           Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leírás ennek a kimenetnek sem tartalmazza a teljes leírását. Az Nmap greppel
           feldolgozható kimenetének részletes leírása a http://www.unspecific.com/nmap-oG-output címen található.

       -oA <alapnév> (Minden kimeneti formátum használata)
           Kényelemből használhatja az -oA alapnév paramétert, ha a kimenetet egyszerre akarja normál, XML és greppel feldolgozható
           formátumban. Ezek az alapnév.nmap, az alapnév.xml és az alapnév.gnmap fájlokban tárolódnak. Mint minden programban, itt
           is megadhatja a fájlok tárolásának teljes útvonalát, mint például ~/nmaplogs/foocorp/ Unix vagy c:\hacking\sco Windows
           rendszereknél.

       Részletezés és hibakeresési paraméterek

       -v (Növeli az adatok részletességét)
           Ha növeli a részletességi szintet, az Nmap több információt jelenít meg a folyamatban lévő letapogatásról. A nyitott
           kapu a megtalálásuk sorrendjében jelennek meg. Ha az Nmap úgy érzékeli, hogy a letapogatás pár percnél többet fog
           igénybe venni, akkor megjelenít egy várható befejezési időpontot is. Ha még részletesebb információkra kiváncsi,
           használja kétszer a paramétert.

           A legtöbb változás csak az interaktív kimenetet érinti és csak néhány van hatással a normál és a szkriptkölyök
           kimenetre. A többi kimenet gépi feldolgozásra készült, így ezekben az Nmap alaphelyzetben is részletes információkat
           jelenít meg. Ennek ellenére van pár változás ezekben a módokban, mivel néhány részlet elhagyása jelentősen csökkenti a
           kimenet méretét. Például a greppel feldolgozható kimenetben a megjegyzések csak a részletes módban jelennek meg, mivel
           ezek eléggé hosszúak lehetnek.

       -d [szint] (Növeli vagy beállítja a hibakeresés szintjét)
           Ha a részletes üzemmód nem ad visza elegendő információt, a hibakeresési mód képes elárasztani adatokkal! Csakúgy, mint
           a részletes üzemmód (-v), a hibakeresési üzemmód is egy parancssori kapcsolóval aktivizálható (-d), melynek szintje a
           kapcsoló többszóri megadásával növelhető. Emellett a hibakeresés szintjét a -d paraméternek átadott értékkek is
           beállíthatja. Például a -d9 9-es szintet állít be. Ez a legmagasabb beállítható szint és - hacsak nem egy egyszerű
           letapogatás futtat - több száz sornyi információt fog kinyomtatni.

           A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanít az Nmap program működésében, vagy egyszerűen csak
           szeretné megérteni, hogy mit és miért csinál az Nmap. Mivel ez a funkció elsősorban fejlesztőknek készült, ezért a
           legtöbb megjelenő információ nem is értelmezhető könnyen. Kaphat például egy ilyen kimenetet: Timeout vals: srtt: -1
           rttvar: -1 to: 1000000 delta 14987 ==> srtt: 14987 rttvar: 14987 to: 100000. Ha nem ért egy sort egyszerűen figyelmen
           kívül hagyhatja, megnézheti a program forráskódjában vagy segítséget kérhet a fejlesztői levelező listán (nmap-dev).
           Néhány sor könnyen érthető, de a hibakeresési szint növekedésével az üzenetek egyre homályosabbá válnak.

       --packet-trace (Az elküldött és fogadott csomagok és adatok követése)
           Az Nmap minden elküldött és fogadott csomagról összegzést készít. Ezt a legtöbbször csak hibakeresésre használják, de
           hasznos lehet olyanoknak is, akik szeretnék megérteni, hogy mi történik a színfalak mögött. Hogy elkerülhető legyen
           sorok százainak a megjelenítése, érdemes korlátozni a letapogatni kívánt kapuk számát például a -p20-30 paraméter
           megadásával. Ha csak a változat érzékelés részleteire kiváncsi, használja a --version-trace paramétert.

       --open (Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja)
           Néha csak azok a kapuk érdekesek, amelyekhez kapcsolódni lehet (nyitott) és nincs szükség agyonzsúfolni a kimenetet a
           zárt, szűrt és zárt|szűrt kapukkal. A kimenet testreszabása általában a letapogatás után történik a grep, awk vagy Perl
           használatával, de a rengeteg kérés hatására ez a lehetőség is bekerült a programba. Az --open megadásával csak a
           nyitott, nyitott|szűrt és a szűretlen állapotú kapuk kerülnek a kimenetre. Ezeknek a kapuknak a kezelése ugyanúgy
           történik, mint normál esetben, így a nyitott|szűrt és a szűretlen kapuk csak egy számként jelennek meg, ha túl sok van
           belőlük.

       --iflist (Illesztők és útvonalak listázása)
           Megjeleníti az Nmap által érzékelt illesztőket és rendszerútvonalakat. Ez hasznos lehet az útválasztási problémák
           hibakeresésében vagy az eszközök hibás kezelésekor (például az Nmap egy PPP kapcsolatot ethernet kapcsolatnak érzékel).

       --log-errors (A hibák/figyelmeztetések rögzítése a normál módú kimenti fájlba)
           Az nmap által kiírt hibák és figyelmeztetések általában csak a képernyőn (interaktív kimenet) jelnnek meg, a normál
           formátumú kimenti fájlt érintetlenül hagyva. Ha szeretné ezeket az üzeneteket a normál kimenti fájlban is látni, adja
           meg ezt a paramétert. Ez hasznos lehet akkor, ha nem figyeli az interaktív kimenetet vagy valamilyen hibát próbál
           megtalálni. Az üzenetek az interaktív kimeneten ezután is megjelennek. Ez a paraméter nem működik azokkal a hibákkal,
           melyek a hibásan megadott parancssori kapcsolókkal függnek össze, mivel az Nmap ilyenkor még nem készítette elő a
           kimenti fájlt. Ráadásként néhány NMap hiba/figyelmeztetés más rendszert használ és nem támogatja ezt a paramétert. Ennek
           a paraméternek az alternatívája lehet az interaktív kimenet (beleértve a szabvány hibakimenetet) átirányítása egy
           fájlba. Míg a legtöbb Unix parancshéj ezt könnyen lehetővé teszi, Windows alatt ez egy kissé bonyolult lehet.

       Vegyes kimeneti paraméterek

       --append-output (Felülírás helyett hozzáfűzés a kimenti fájlhoz)
           Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti paraméterhez (mint például az -oX vagy az -oN), akkor a program alapértelmezettként
           felülírja a meglévő fájlt. Ha szeretné megtartani a fájl tartalmát és hozzáfűzni az új eredményeket, adja meg az
           --append-output paramétert. Így futtatva az Nmap programot az összes megadott fájlhoz hozzáfűzi az új eredményeket a
           felülírás helyett. Ez az XML kimenettel (-oX) nem működik jól együtt, így ez - a fájl kézzel történő javításáig -
           feldolgozási problémát okozhat.

       --resume <fájlnév> (Megszakított letapogatás folytatása)
           Néhány kiterjedt NMap letapogatás nagyon hosszú időt vehet igénybe - néha napokig tarthat. Néhány letapogatás nem mindig
           fut le a befejezésig. Bizonyos korlátozások megakadályozhatják, hogy az Nmap munkaidő alatt fusson, leállhat a hálózat,
           az Nmap programot futtató gép elszenvedhet egy nem várt újraindítást, de maga az Nmap is összeomolhat. Az Nmap futását a
           rendszergazda is megszakíthatja a ctrl-C lenyomásával. A teljes letapogatás újraindítása a kezdetektől nem éppen egy
           kívánt állapot. Szerencsére ha a normál (-oN) vagy a greppel feldolgozható (-oG) naplófájl megmaradt, a felhasználó
           utasíthatja az Nmap programot, hogy folytassa a letapogatást a megszakítás pontjánál. Egyszerűen adja meg a --resume
           kapcsolót és a normál/greppel feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más paraméter nem adható meg, mivel az Nmap a kimeneti
           fájl feldolgozásával visszaállítja az eredeti paramétereket. Egyszerűen írja be az nmap --resume fájlnév parancsot. Az
           Nmap az új adatokat hozzáfűzi az előző futtatás során megadott fájlhoz. Az XML kimeneti formátumnál a folytatás nem
           támogatott, mivel a két futtatás eredményének egy fájlba történő összevonása eléggé bonyolult lehet.

       --stylesheet <útvonal vagy cím> (XSL stíluslap beállítása az XML kimenet átalakításhoz)
           Az XML fájlok megtekintéséhez és átalakításához HTML formátumra az Nmap rendelkezik egy saját XSL stíluslappal nmap.xsl
           néven. Az XML kimenet tartalmaz egy xml-stylesheet irányelvet, mely az Nmap programmal eredetileg telepített nmap.xml
           fájlra hivatkozik (Windowson az aktuális munkakönyvtárra). Egyszerűen töltse be az XML kimenetet egy modern
           webböngészőbe és az automatikusan betölti az nmap.xsl fájlt és megjeleníti az eredményeket. Ha más stíluslapot akar
           használni, adja meg azt a --stylesheet kapcsoló után. A teljes útvonalat vagy címet meg kell adnia. Egy megszokott
           hivatkozás a --stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl. Ez arra utasítja a böngészőt, hogy az Insecure.org címről
           töltse be a legfrissebb stíluslapot. A --webxml paraméterrel ugyanezt a hatást érheti el, csak kevesebbet kell gépelni
           és megjegyezni. Az Insecure.org címről letöltött stíluslap segítségével olyan gépen is megtekintheti az eredményeket,
           melyen nincs telepítve az Nmap (és így az nmap.xsl sem). Gyakran a cím megadása sokkal hasznosabb, de biztonsági okokból
           az alapértelmezett a helyi fájlrendszeren lévő nmap.xsl használata.

       --webxml (Stíluslap betöltése az Insecure.Org oldalról)
           Ez egy kényelmesebb megvalósítása a --stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl kapcsolónak.

       --no-stylesheet (Kihagyja az XSL stíluslap meghatározását az XML fájlból)
           Megakadályozza, hogy az Nmap az XML kimeneti fájlban stíluslap bejegyzést hozzon létre. Kimarad az xml-stylesheet
           irányelv.

VEGYES PARAMÉTEREK
       Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter leírása található, melyek nem igazán illenek más
       fejezetekbe.

       -6 (IPv6 letapogatás engedélyezése)
           2002 óta az Nmap legnépszerűbb tulajdonsága az IPv6 támogatás. A visszhang letapogatás (csak TCP), a kapcsolódási
           letapogatás és a változat érzékelés támogatott IPv6 formátumban is. A parancs leírása megegyezik az általánossal, a
           különbség annyi, hogy a -6 kapcsolót is meg kell adnia. Természetesen IPv6 formátumú címet kell megadnia, ha nem
           állomásnevet akar használni. Egy cím például így nézhet ki: 3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0, tehát javasolt
           inkább az állomásnév használata. A kimenet ugyanúgy néz ki, mint általában, az egyetlen különbség az „érdekes kapuknál”
           látható IPv6 cím.

           Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes országokban (általában Ázsiában) egyre inkább ezt
           használják és a legtöbb modern operációs rendszer támogatja. Ha az Nmap programot IPv6 támogatással akarja használni,
           akkor mind a forrás- mind a célgépnek IPv6 beállítást kell használnia. Ha az Ön szolgáltatója (mint a legtöbb általában)
           nem biztosít Önnek IPv6 címet, igénybe vehet ingyenes alagút szolgáltatókat, melyek kiválóan működnek együtt az Nmap
           programmal. Az egyik legjobb ezek közül a BT Exact. Szintén jól használható még a Hurricane Electric nevű szolgáltató
           http://ipv6tb.he.net/. Szintén népszerűek az Ipv6-ról Ipv4-re alagutat biztosító szolgáltatók is.

       -A (Agresszív letapogatási paraméterek)
           Ez a paraméter további agresszív és fejlett tulajdonságokat engedélyez. Jelenleg engedélyezi az operációs rendszer
           érzékelést (-O), a változat érzékelést (-sV), a parancsfájl alapú letapogatást (-sC) és az útvonalkövetést
           (--traceroute). A jövőben további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A cél az, hogy a felhasználók számára egy átfogó
           letapogatási készletet biztosítson anélkül, hogy rengeteg paramétert kelljen megjegyezni. Ez a paraméter csak a
           tulajdonságokat engedélyezi. Nincs hatással az időzítési paraméterekre (mint a -T4) vagy a részletességi paraméterekre
           (-v), melyeket külön be kell állítani.

       --datadir <könyvtárnév> (Saját Nmap adatfájl helyének megadása)
           Az Nmap futás közben az alábbi fájlokból szerez be speciális információkat: nmap-service-probes, nmap-services,
           nmap-protocols, nmap-rpc, nmap-mac-prefixes és nmap-os-db. Ha ezek közül bármelyik fájlnak külön megadja az
           elérhetőséggét (a --servicedb vagy a --versiondb paraméterrel), akkor ezt a fájlt ezen a helyen fogja keresni. Ezután az
           NMap ezeket a fájlokat a --datadir paraméterben megadott könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a fájlokat,
           melyeket ott nem talál meg, az NMAPDIR környezeti változóban megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután következik az
           ~/.nmap fájl (csak POSIX rendszereknél) vagy az Nmap futtatható állomány helye (csak Win32 rendszereknél), majd a
           fordításnál megadott helyek, mint például az /usr/local/share/nmap vagy az /usr/share/nmap. Legvégső próbaként az Nmap
           körülnéz az aktuális könyvtárban.

       --servicedb <szolgáltatásfájl> (Saját szolgáltatásfájl megadása)
           Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatásfájlt használja a programmal szállított nmap-services fájl
           helyett. Ennek a paraméternek a használata gyors letapogatást (-F) eredményez. További információkért nézze meg a
           --datadir paraméter leírását.

       --versiondb <szolgáltatás próbafájl> (Saját szolgáltatás próbafájl megadása)
           Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatás próbafájlt használja a programmal szállított
           nmap-service-probes fájl helyett. További információkért nézze meg a --datadir paraméter leírását.

       --send-eth (Nyers ethernet keretek küldése)
           Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat az ethernet (adatkapcsolati) rétegen keresztül küldje a magasabb IP
           (hálózati) réteg helyett. Alaphelyzetben a Nmap a futattó környezethez legjobban illeszkedő megoldást választja. Unix
           rendszereken általában a nyers csatolók (IP réteg) adják a leghatékonyabb eredményt, míg a Windows rendszereknél szükség
           van az ethernet keretekre, mivel a Microsoft tiltja a nyers csatolók használatának támogatását. Unix rendszereken az
           Nmap ennek a paraméternek a megadása ellenére is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem talál más választási
           lehetőséget (például nincs ethernet kapcsolat).

       --send-ip (Küldés az IP rétegen keresztül)
           Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat IP csatolókon keresztül küldje az alacsonyabb szintű ethernet keretek
           helyett. Ez az előzőekben tárgyalt --send-eth paraméter kiegészítője.

       --privileged (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsággal rendelkezik)
           Az Nmap feltételezi, hogy a felhasználó elegendő jogosultsággal rendelkezik olyan műveletek elvégzéséhez, mint az
           adatküldés nyers csatolókon keresztül, csomagok fürkészése és más olyan műveletek, melyek általában rendszergazdai
           jogosultságokat igényelnek a Unix rendszereken. Alapesetben az Nmap kilép, ha ilyen műveletre utasítják és a geteuid()
           függvény nem nullát ad vissza. A --privileged paraméter jól használható a Linux rendszermag képességeivel és olyan
           rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú felhasználók nyers csomagokat küldjenek. Figyeljen
           arra, hogy ezt a paramétert még a jogosultságot igénylő műveletek (SYN letapogatás, operációs rendszer érzékelés stb.)
           paraméterei előtt meg kell adnia. A --privileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_PRIVILEGED környezeti változó
           beállítása.

       --unprivileged (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs elegendő jogosultsága)
           Ez a --privileged paraméter ellentéte. Az Nmap úgy kezeli a felhasználót, mint akinek nincs jogosultsága nyers csatolók
           használatára és csomagok kifürkészésére. Hasznos lehet tesztelésnél, hibakeresésnél vagy amikor az operációs rendszer
           nyers hálózati funkciói sérültek. Az --unprivileged paraméterrel egyenértékű az NMAP_UNPRIVILEGED környezeti változó
           beállítása.

       --release-memory (Kilépés előtt felszabadítja a memóriát)
           Ez a paraméter csak a memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. Arra utasítja az Nmap programot, hogy a kilépés előtt
           szabadítsa fel a lefoglalt memóriát, így a memóriaszivárgás könnyen felderíthető. Normál helyzetben az Nmap átugorja
           ezt, mivel a program leállításakor az operációs rendszert ezt amúgy is végrehajtja.

       -V; --version (Programváltozat megjelenítése)
           Megjeleníti az Nmap program változatszámát és kilép.

       -h; --help (Súgólap megjelenítése)
           Megjelenít egy rövid súgót a leggyakrabban használt parancsokról és paraméterekről. Ugyanezt a képernyőt kapja, ha az
           Nmap parancsot paraméterek nélkül futtatja le.

FUTÁSIDEJŰ KAPCSOLAT
       Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzítésre kerül. Így kapcsolat létesíthető a programmal anélkül,
       hogy le kellene állítani majd újraindítani azt. Bizonyos billentyűkkel módosíthat egyes paramétereket, míg a többi billentyű
       lenyomásával egy állapotjelentés jelenik meg az éppen futó letapogatásról. ltalános szabály, hogy a kisbetűk növelik a
       megjelenített információ mennyiségét, míg a nagybetűk csökkentik azt. Segítségért használja a ‘?’ billentyűt.

       v / V
           Növeli / csökkenti a megjelenített információk mennyiségét

       d / D
           Növeli / csökkenti a hibakeresési adatok mennyiségét

       p / P
           Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok nyomkövetését

       ?
           Megjeleníti a futásidejű súgót

       Bármely más billentyű
           Megjelenít egy hasonló állapotjelentést:

           Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up), 5 undergoing Service Scan

           Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18 (0:00:15 remaining)

PÉLDÁK
       Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az egyszerűbb rutinfeladatoktól a bonyolultabb,
       beavatottabbak számára valókig. Néhány IP cím és tartománynév azért került be a példákba, hogy a dolgok eléggé konkrétak
       legyenek. Ezeket helyettesítse olyan IP címekkel és nevekkel, melyek a saját hálózatából származnak. A program készítői nem
       hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális vagy illegális lehet. Ennek ellenére néhány rendszergazda nem veszi
       szívesen a kéretlen letapogatásokat és panaszt emelhet. A legjobb előzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket.

       Tesztelési célból kipróbálhatja a scanme.nmap.org állomást. Ez az engedély kizárólag az Nmap programmal történő
       letapogatásra vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására vagy szolgáltatásmegtagadási (DOS) támadások
       végrehajtására. A hálózat kapacításának megőrzése érdekében kérjük, hogy ne indítson napi néhány tucatnál több letapogatást.
       Ha valaki visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetőséggel, a tulajdonosok leállítják a rendszert és az Nmap a következő
       hibaüzenettel fog visszatérni: Failed to resolve given hostname/IP:scanme.nmap.org. Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a
       scanme2.nmap.org, scanme3.nmap.org és a további állomásokra is, bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.

       nmap -v scanme.nmap.org

       Ezzel a paranccsal letapogatható az összes foglalt TCP kapu a scanme.nmap.org állomáson. A -v paraméter engedélyezi a
       bőbeszédű üzemmódot.

       nmap -sS -O scanme.nmap.org/24

       Elindít egy lopakodó SYN letapogatást minden olyan állomáson, mely a Scanme állomás „C osztályú” címterében található és
       elérhető. Emelett megpróbálja kideríteni, hogy az elérhető állomások milyen operációs rendszert futtatnak. A SYN letapogatás
       és az operációs rendszer felderítése miatt ennek a parancsnak a futtatásához rendszergazdai jogosultságok szükségesek.

       nmap -sV -p 22,53,110,143,4564 198.116.0-255.1-127

       Felderíti az állomásokat a 198.116-os B osztályú hálózat mind a 255 8 bites alhálózatának alsó felében és végrehajt rajtuk
       egy TCP letapogatást. Ellenőrzi, hogy a rendszereken fut-e SSH, DNS, POP3 vagy IMAP szolgáltatás a szabványos kapukon,
       illetve fut-e bármilyen szolgáltatás a 4564-os kapun. Ha bármely kapu nyitva található, egy változat érzékeléssel
       meghatározzuk az azon futó alkalmazás típusát.

       nmap -v -iR 100000 -PN -p 80

       Arra utasítja az Nmap programot, hogy válasszon ki véletlenszerűen 100 000 állomást és keressen rajtuk webkiszolgálót (80-as
       kapu). Az állomások felderítését a -PN paraméterrel kikapcsoljuk, mivel egy kapu letapogatásakor felesleges először néhány
       próbával kideríteni, hogy az állomás elérhető-e.

       nmap -PN -p80 -oX logs/pb-port80scan.xml -oG logs/pb-port80scan.gnmap 216.163.128.20/20

       Visszhang próbák nélkül letapogat 4096 IP címet webkiszolgáló után kutatva, a kimenetet pedig elmenti greppel feldolgozható
       és XML formátumban.

HIBÁK
       Akárcsak a program készítője, az Nmap sem tökéletes. De segíthet jobbá tenni, ha elküldi a felfedezett hibák leírását, vagy
       javítást készít hozzájuk. Ha az Nmap nem az elvárásai szerint működik, először mindig szerezze be a legfrissebb változatot a
       https://nmap.org címről. Ha a probléma továbbra is fennáll, nézzen utána, hogy felfedezték-e már mások is. Keressen rá a
       Google-ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át az Nmap fejlesztői listát a http://seclists.org/ címen. Olvassa végig ezt a
       leírást is. Ha nem talál semmit, küldjön egy hibajelentést az <dev@nmap.org> címre. Írjon le mindent, amit a hibával
       kapcsolatban tapasztalt. Adja meg pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer változatát is. Az
       dev@nmap.org címre küldött hibajelzések és az Nmap használatával kapcsolatos kérdések valószínűleg gyorsabban
       megválaszolásra kerülnek, mintha azokat közvetlenül a program készítőjének (Fyodor) küldené.

       A hibajavítások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavítások elkészítésével kapcsolatban tanácsokat kaphat a
       https://nmap.org/data/HACKING címen. A hibajavítások elküldhetők az nmap-dev listára (ez a javasolt), vagy közvetlenül a
       készítőnek is.

SZERZŐ
       Fyodor <fyodor@nmap.org> (http://insecure.org)

       Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap programhoz. Ezek részletezése megtalálható a
       CHANGELOG fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett elérhető a https://nmap.org/changelog.html címen is.

JOGI NYILATKOZAT
   Nmap szerzői jog és licenc
       Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996-2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az Insecure.Com LLC bejegyzett védjegye. Ez egy szabad
       program; szabadon továbbadható és/vagy módosítható a Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott GNU General Public License
       2-es változatának irányelvei szerint. Ez biztosítja Önnek a jogot, hogy bizonyos feltételek esetén ezt a programot
       használja, módosítsa és továbbadja. Ha az Nmap technológiáját üzleti célú programba kívánja beágyazni, más licencre van
       szüksége (írjon a <sales@insecure.com> címre). Több, biztonsági letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap
       technológiájának használatára az állomás felderítés, kapupásztázás, operációs rendszer érzékelés és szolgáltatás/változat
       érzékelés területén.

       A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a „származtatott munkákkal” kapcsolatban, bár jelenleg a kifejezés nincs részletesen
       meghatározva. A félreértések elkerülése érdekében - és a GPL szándékait szem előtt tartva - a készítők úgy vélik, hogy egy
       alkalmazás akkor tekinthető „származtatott munkának”, ha az alábbiak közül bármelyik teljesül:

       •   Tartalmazza az Nmap forráskódját, vagy annak részletét

       •   Olvassa vagy felhasználja az Nmap jogvédett adatfájljait, mint az nmap-os-fingerprints vagy az nmap-service-probes.

       •   Futtatja az Nmap programot és feldolgozza az eredményt (ellentétben a tipikus parancshéj vagy végrehajtási menü
           alkalmazásokkal, melyek csak megjelenítik az Nmap nyers kimenetét, így nem tekinthetők származtatott munkának.)

       •   Integrálja/beépíti az Nmap programot egy üzleti célú futtatható telepítő programba, mint amilyen például az
           InstallShield.

       •   Kapcsolódik olyan programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot mely az előbbiek közül bármelyiket teszi.

       Az „Nmap” kifejezés felhasználható az Nmap programból származtatott munkák bármely részére. A fenti lista nem kizárólagos,
       csak néhány példán keresztül megpróbálja tisztázni az Nmap készítőinek értelmezését a származtatott munkákkal kapcsolatban.
       Ezek a korlátozások kizárólag akkor érvényesek, ha Ön valójában továbbértékesíti az Nmap programot. Például semmi nem
       tiltja, hogy Ön kezelő felületet készítsen az Nmap programhoz és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze a programot
       önállóan és hívja fel a felhasználók figyelmét, hogy az Nmap programot külön kell letölteniük a https://nmap.org címről.

       A program készítői nem gondolják, hogy a fentiek további korlátozásokat adnának a GPL-hez, kizárólag annak tisztázására
       szolgálnak, hogyan értelmezik a „származtatott munkák” fogalmát a GPL engedély alatt terjesztett Nmap programmal
       kapcsolatban. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Linus Torvalds kifejtette a véleményét a Linux rendszermag-modulokhoz kapcsolódó
       „származtatott munkákkal” kapcsolatban. A készítők értelmezése kizárólag az Nmap programra vonatkozik - nem vonatkozik más
       GPL termékekre.

       A készítők örömmel segítenek a GPL korlátozásainak értelmezésében, ha az Nmap programot nem GPL licenc alatt terjesztett
       munkában kívánja felhasználni és bármilyen kérdése merülne fel ezzel kapcsolatban. Ahogy a fentiekben már szóba került, a
       készítőktől más licenc is beszerezhető, ha az Nmap programot üzleti célú alkalmazásban vagy eszközben kívánja felhasználni.
       Több biztonsági eszköz szállítója kötött ilyen szerződést, amely általában tartalmaz egy állandó licencet az Nmap
       használatára, kiemelt támogatást és frissítést. Emellett segít fedezni az Nmap technológiájának folyamatos fejlesztésével
       járó költségeket is. További információkat a <sales@insecure.com> címre küldött levélben kérhet.

       A GPL előírásaihoz képest különleges kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását adja, hogy a program kódjához az OpenSSL
       könyvtár bármely változatát hozzákapcsolják. Ezt a könyvtárat külön licenc alatt terjesztik, melynek leírása megtalálható a
       Copying.OpenSSL fájlban, vagy a program saját copyright fájljához csatolva. Az OpenSSL kivételével Önnek minden használt kód
       esetében engedelmeskednie kell a GNU GPL előírásainak. Ha módosítja ezt a fájlt, kiterjesztheti ezt a kivételt a saját
       változatára, de erre semmi sem kötelezi.

       Ha Ön ezeket a fájlokat egy írott licenc megállapodással, vagy olyan szerződéssel kapja, mely a fentiektől eltérő
       kitételeket tartalmaz, akkor ezek a megállapodások elsőbbséget élveznek a fentiekkel szemben.

   Creative Commons License ehhez az Nmap Útmutatóhoz
       Nmap Referencia Útmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a Creative Commons Attribution License[2] 2.5-ös
       változata alatt jelenik meg. Ez lehetővé teszi az Ön számára, hogy szabadon terjessze és módosítsa saját igényei szerint
       mindaddig, amíg hivatkozik az eredeti forrásra. Alternatív megoldásként kezelheti úgy is ezt a dokumentumot, mintha az Nmap
       programmal azonos licenc alá tartozna (az előzőek szerint).

   Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordítói nyilatkozat
       This is an unnofficial translation of the Nmap license details[12] into hungarian. It was not written by Insecure.Com LLC,
       and does not legally state the distribution terms for Nmap -- only the original English text does that. However, we hope
       that this translation helps hungarian speakers understand the Nmap license better.

       Ez az Nmap licenc részletek[12] nem hivatalos magyar fordítása. Ezt nem az Insecure.Com LLC készítette és nem tartalmazza az
       Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. Ezeket kizárólag az eredeti angol nyelvű szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, hogy
       ez a fordítás segít a magyarul beszélőknek jobban megérteni az Nmap licencét.

   A forráskód elérhetősége és a közösségi hozzájárulás
       Azért biztosítjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, hogy a felhasználónak jogában áll megismerni a
       program működését annak elindítása előtt. Emellett a program esetleges biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta nem
       találtak egyet sem).

       A forráskód segítségével az Nmap átvihető új rendszerekre, kijavíthatók a hibák és új képességekkel is bővíthető a program.
       Bátorítunk mindenkit, hogy az általa készített változtatásokat küldje el a <fyodor@nmap.org> címre, hogy azok
       bekerülhessenek a fő terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosításokat elküldi Fyodornak vagy valamely Insecure.Org
       fejlesztői listának, Ön korlátozás nélküli, nem-kizárólagos jogot biztosít Fyodornak és az Insecure.Com LLC-nek a kód
       újrafelhasználásához, módosításához és új licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap mindig elérhető lesz nyílt forrásúként,
       de ha nincs lehetőség a kód új licenc alatti kibocsátására, ez számos szabad program szempontjából katasztrofális.
       Alkalmanként harmadik fél számára is új licenc alatt engedélyezzük a kód használatát a fentiek szerint. Ha a saját kódját
       különleges licenc alatt szeretné engedélyezni, kérjük jelezze azt az elküldéssel egyidőben.

   Nincs garancia
       A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÉLE GARANCIA NÉLKÜL; beleértve az ELADHATÓSÁGRA vagy
       EGY ADOTT CÉLRA VALÓ MEGFELELŐSÉGRE vonatkozó garanciát. További részletekért látogasson el a
       http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html címre, vagy olvassa el az Nmap programmal terjesztett COPYING fájlt.

       Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos gyengén megírt alkalmazások, TCP/IP vermek és
       operációs rendszerek is. Bár ezek nagyon ritkán fordulnak elő, fontos észben tartani.  Soha ne használja az Nmap programot
       kritikus feladatot ellátó rendszer letapogatására addig, míg fel nem készült egy esetleges leállás minden következményére. A
       készítők elismerik, hogy az Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy hálózatok összeomlását és elutasítanak minden felelősséget
       az Nmap által esetleg okozott kárral vagy problémákkal kapcsolatban.

   Helytelen használat
       Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók előzetes felderítésre használják az Nmap
       programot, egyes rendszergazdák idegesen reagálnak a legkisebb letapogatásra is és hajlamosak panasszal élni. Így a
       legkisebb letapogatás előtt is célszerű a rendszer tulajdonosától engedélyt kérni.

       Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal (pl. suid root) telepíteni.

   Harmadik féltől származó programok
       Ez a program az Apache Software Foundation[13] által fejlesztett programrészeket tartalmaz. Az Nmap programmal együtt a
       Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár[14] egy módosított változata is terjesztésre kerül. Az Nmap Windowos változata a
       Libpcap könyvtárból származó WinPcap könyvtárral[15] kerül terjesztésre. A szabályos kifejezések támogatását a PCRE
       könyvtár[16] biztosítja, mely egy nyílt forráskódú program és Philip Hazel munkája. Egyes nyers hálózati funkciók a
       Libdnet[17] hálózati könyvtárat használják, mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek egy módosított változata
       érkezik. Igény esetén az Nmap felkészíthető az SSL változat érzékelésre az OpenSSL titkosító eszköztár[18] segítségével. Az
       Nmap Parancsfájl motor a Lua programozási nyelv[19] egy beágyazott változatát használja. Az ebben a szakaszban szereplő
       valamennyi harmadik féltől származó program szabadon újra terjeszthető a BSD stílusú programlicencek alapján.

   USA export korlátozások
       USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN (export control classification number) 5D992 alá
       tartozik. Ennek a kategóriának az elnevezése: „Az 5D002 alá nem tartozó információbiztonsági program”. Ennek a besorolásnak
       egyetlen korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely minden árura vonatkozik és megtiltja ezek exportálását olyan terrorista
       államoknak, mint Irán és Észak Korea. Így az Nmap exportálásához nem szükséges különleges engedély, hozzájárulás vagy
       kormányzati felhatalmazás.

MEGJEGYZÉSEK
        1. eredeti angol változat
           https://nmap.org/book/man.html

        2. Creative Commons Attribution License
           http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/

        3. RFC 1122
           http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc1122.txt

        4. RFC 792
           http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc792.txt

        5. UDP
           http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc768.txt

        6. TCP RFC
           http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc793.txt

        7. RFC 959
           http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc959.txt

        8. Lua
           http://lua.org

        9. IP protokoll
           http://www.ietf.org/rfc/rfc0791.txt

       10. Nmap::Scanner
           http://sourceforge.net/projects/nmap-scanner/

       11. Nmap::Parser
           http://www.nmapparser.com

       12. Nmap license details
           https://nmap.org/book/man-legal.html

       13. Apache Software Foundation
           http://www.apache.org

       14. Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár
           http://www.tcpdump.org

       15. WinPcap könyvtárral
           http://www.winpcap.org

       16. PCRE könyvtár
           http://www.pcre.org

       17. Libdnet
           http://libdnet.sourceforge.net

       18. OpenSSL titkosító eszköztár
           http://www.openssl.org

       19. Lua programozási nyelv
           http://www.lua.org

[FIXME: source]                                              15/03/2018                                                     NMAP(1)

Nmap 7.70 ( https://nmap.org )
Usage: nmap [Scan Type(s)] [Options] {target specification}
TARGET SPECIFICATION:
  Can pass hostnames, IP addresses, networks, etc.
  Ex: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254
  -iL <inputfilename>: Input from list of hosts/networks
  -iR <num hosts>: Choose random targets
  --exclude <host1[,host2][,host3],...>: Exclude hosts/networks
  --excludefile <exclude_file>: Exclude list from file
HOST DISCOVERY:
  -sL: List Scan - simply list targets to scan
  -sn: Ping Scan - disable port scan
  -Pn: Treat all hosts as online -- skip host discovery
  -PS/PA/PU/PY[portlist]: TCP SYN/ACK, UDP or SCTP discovery to given ports
  -PE/PP/PM: ICMP echo, timestamp, and netmask request discovery probes
  -PO[protocol list]: IP Protocol Ping
  -n/-R: Never do DNS resolution/Always resolve [default: sometimes]
  --dns-servers <serv1[,serv2],...>: Specify custom DNS servers
  --system-dns: Use OS's DNS resolver
  --traceroute: Trace hop path to each host
SCAN TECHNIQUES:
  -sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon scans
  -sU: UDP Scan
  -sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas scans
  --scanflags <flags>: Customize TCP scan flags
  -sI <zombie host[:probeport]>: Idle scan
  -sY/sZ: SCTP INIT/COOKIE-ECHO scans
  -sO: IP protocol scan
  -b <FTP relay host>: FTP bounce scan
PORT SPECIFICATION AND SCAN ORDER:
  -p <port ranges>: Only scan specified ports
    Ex: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080,S:9
  --exclude-ports <port ranges>: Exclude the specified ports from scanning
  -F: Fast mode - Scan fewer ports than the default scan
  -r: Scan ports consecutively - don't randomize
  --top-ports <number>: Scan <number> most common ports
  --port-ratio <ratio>: Scan ports more common than <ratio>
SERVICE/VERSION DETECTION:
  -sV: Probe open ports to determine service/version info
  --version-intensity <level>: Set from 0 (light) to 9 (try all probes)
  --version-light: Limit to most likely probes (intensity 2)
  --version-all: Try every single probe (intensity 9)
  --version-trace: Show detailed version scan activity (for debugging)
SCRIPT SCAN:
  -sC: equivalent to --script=default
  --script=<Lua scripts>: <Lua scripts> is a comma separated list of
           directories, script-files or script-categories
  --script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: provide arguments to scripts
  --script-args-file=filename: provide NSE script args in a file
  --script-trace: Show all data sent and received
  --script-updatedb: Update the script database.
  --script-help=<Lua scripts>: Show help about scripts.
           <Lua scripts> is a comma-separated list of script-files or
           script-categories.
OS DETECTION:
  -O: Enable OS detection
  --osscan-limit: Limit OS detection to promising targets
  --osscan-guess: Guess OS more aggressively
TIMING AND PERFORMANCE:
  Options which take <time> are in seconds, or append 'ms' (milliseconds),
  's' (seconds), 'm' (minutes), or 'h' (hours) to the value (e.g. 30m).
  -T<0-5>: Set timing template (higher is faster)
  --min-hostgroup/max-hostgroup <size>: Parallel host scan group sizes
  --min-parallelism/max-parallelism <numprobes>: Probe parallelization
  --min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Specifies
      probe round trip time.
  --max-retries <tries>: Caps number of port scan probe retransmissions.
  --host-timeout <time>: Give up on target after this long
  --scan-delay/--max-scan-delay <time>: Adjust delay between probes
  --min-rate <number>: Send packets no slower than <number> per second
  --max-rate <number>: Send packets no faster than <number> per second
FIREWALL/IDS EVASION AND SPOOFING:
  -f; --mtu <val>: fragment packets (optionally w/given MTU)
  -D <decoy1,decoy2[,ME],...>: Cloak a scan with decoys
  -S <IP_Address>: Spoof source address
  -e <iface>: Use specified interface
  -g/--source-port <portnum>: Use given port number
  --proxies <url1,[url2],...>: Relay connections through HTTP/SOCKS4 proxies
  --data <hex string>: Append a custom payload to sent packets
  --data-string <string>: Append a custom ASCII string to sent packets
  --data-length <num>: Append random data to sent packets
  --ip-options <options>: Send packets with specified ip options
  --ttl <val>: Set IP time-to-live field
  --spoof-mac <mac address/prefix/vendor name>: Spoof your MAC address
  --badsum: Send packets with a bogus TCP/UDP/SCTP checksum
OUTPUT:
  -oN/-oX/-oS/-oG <file>: Output scan in normal, XML, s|<rIpt kIddi3,
     and Grepable format, respectively, to the given filename.
  -oA <basename>: Output in the three major formats at once
  -v: Increase verbosity level (use -vv or more for greater effect)
  -d: Increase debugging level (use -dd or more for greater effect)
  --reason: Display the reason a port is in a particular state
  --open: Only show open (or possibly open) ports
  --packet-trace: Show all packets sent and received
  --iflist: Print host interfaces and routes (for debugging)
  --append-output: Append to rather than clobber specified output files
  --resume <filename>: Resume an aborted scan
  --stylesheet <path/URL>: XSL stylesheet to transform XML output to HTML
  --webxml: Reference stylesheet from Nmap.Org for more portable XML
  --no-stylesheet: Prevent associating of XSL stylesheet w/XML output
MISC:
  -6: Enable IPv6 scanning
  -A: Enable OS detection, version detection, script scanning, and traceroute
  --datadir <dirname>: Specify custom Nmap data file location
  --send-eth/--send-ip: Send using raw ethernet frames or IP packets
  --privileged: Assume that the user is fully privileged
  --unprivileged: Assume the user lacks raw socket privileges
  -V: Print version number
  -h: Print this help summary page.
EXAMPLES:
  nmap -v -A scanme.nmap.org
  nmap -v -sn 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
  nmap -v -iR 10000 -Pn -p 80
SEE THE MAN PAGE (https://nmap.org/book/man.html) FOR MORE OPTIONS AND EXAMPLES